NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 16:32 Összes olvasás: 1333101750. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2023-10-24 05:27 | Hogy milyen körülmények között és hová születtem, az nem tartozik ide. Nem voltam se több, sem kevesebb, mint egy csecsemő, üres lap. Vagy mégsem? Gyerekkorom volt olyan, amilyen. Azt hiszem, voltak boldog perceim, időszakaim. Ez sem lényeges. Mint annyi más gyerek, én sem akartam felnőtt lenni. Elégedett voltam nemnélküliként. A probléma akkor kezdődött, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy nőnek születtem. Utáltam növekvő melleimet. Leszorítottam, amíg csak lehetett. A fiúkat akkor utáltam meg, amikor követ hajigáltak utánam, kiközösítettek a fociból, szerelősdi játékokból. A lányok sem érdekeltek, nem volt igazi barátnőm. Röhej és mutogatás tárgya lettem volna, ha közlöm, hogy nem vagyok se fiú, se lány. Nemnélküli. A nemijelleg egyértelműnek látszott, de lélekben soha nem tartoztam egyik nemhez sem. Titkoltam, nagyon sokáig szenvedtem emiatt. Szerelmes soha nem voltam. Férjet is csak azért választottam, hogy meneküljek egy depressziós környezetből. Olyan férfit választottam, akiről azt gondoltam, nem rámenős. Házasságom nyilvánvalóan hazugságokra épült, szerelmet hazudni nem lehet sokáig. A szexet is utáltam. (Mégis született két gyermekem, akiket megszerettem.) Furcsa világban élünk, a másságot kezdik elfogadni. Engem az egyneműek szerelme nem borzaszt el, de nem tetszik, ha azt felvonulásokkal illusztrálják. Maradjon a hálószobában. A gyerekeket meg ne zaklassák ezzel. Mindenki megtudja fejlődése során, hogy melyik nemhez tartozik. Csak legyenek megbízható felnőttek, akikkel, ha eljön az ideje, erről bátran beszélhetnek. Nemnélküliség. Atya ég! Újabb kitaláció – mondhatják a legtöbben. Pedig, amikor meghallottam, hogy ezzel nem vagyok egyedül, elégtétellel töltött el. Milyen lenne tisztán a harmadik nemhez tartozónak lenni? Sok előnye közül csak egy: életéből uszkve harminc évet nem pazarolna el un. szerelemre. Milyen lenne már az élet szerelem nélkül?! – horkannának fel sokan. Nos, nem tudom, mert nem élhettem úgy, ahogy akartam. Illetve lett volna lehetőségem vénlányként élni, de az is milyen nevetséges, nem? Ma már tudok, amit tudok, és messze leszarom egyesek véleményét. Inkább lettem volna nevetség tárgya, mint egy boldogtalan férjezett. Én csak ember akartam lenni, sem nő, sem férfi. Aki érti, érti, aki nem, nem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|