NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 06:45 Összes olvasás: 1337911006. | [tulajdonos]: ja | 2018-11-29 18:09 |
Mosoly
Szertelen kislány voltam, akár a többiek. Társaimmal hangoskodtunk, rihegtünk-röhögtünk ha kellett, ha nem. Apám nem szerette a gyerekzsivajt. Egyszer nagyon leteremtett érte. Nem mertem többé hangosan nevetni, ezért, ha tetszett valami, csak mosolyogtam. Aztán megszoktam, nincs hangos nevetés. A szomszéd néni rá is szólt gyermekére velem példálózva, hogy én milyen szépen mosolygok, ő is hagyja abba a vigyorgást. Én gyermekeim hangos nevetését kincsnek éreztem. Soha nem szóltam rájuk, ha „vigyorogtak”. Nem tudtam nevetni velük, csak mosolyogtam. Nemrég kitört belőlem a kacagás. Mit kacagás! Röhögtem torkom szakadtából Gyurcsi beírásán. Úgy, mint még soha. Majdnem leestem a székről. Csak akkor hagytam abba, amikor már fájt az oldalam. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!