NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 21:36 Összes olvasás: 45612426. | [tulajdonos]: Csak néha érzem magam öregnek, | 2021-11-07 22:04 | de, feljöttem Pestre öregségi nyugdíjat intézni. A Kálvin téren vettem észre. Elhagytam a drága, szép, új, piros, simogatós telefonom. A gyekeimtől kaptam szülinapomra. Jegyzetek, versek, írások vannak benne, s tele a tárhely kedvesebbnél kedvesebb fotókkal. Akkor még múlt időben gondoltam ezt. Visszamentem a Keletibe, a vonatomhoz. A kűső vágányon állt, a másodikon. Most legalább megtudtam hova érkeztünk be, társalkodó nőmmel, akit jóllehet, sosem látok viszont, csak ha egyszer megkeresném Komádiban. A megyémben van ugyan, de ott még soha nem jártam. Nem is vagyok Hoppit. A nevét sem tudom, de azt igen, Bécsben dolgozik, táncművészetit végzett, néptáncoktató a lánya, aki szereti a nutellás palacsintát, fia pincérnek tanult, az is volt mostanáig. De nem szerette a szakmát. Most építkezésenseken dolgozik mesterek mellett. Él még a nagymama, finom pogácsát süt. Tudom, mert kóstoltam.
Még benn állt a szerelvényünk.
Hallottam én, hogy csipog a telóm, valami mögött, valamiben, vagy valami alatt, de, amiről éppen szó volt, azt sokkal érdekesebbnek gondoltam, balga módon.
A vonaton senki nem volt rajtam kívül. Kihúztam az ülést és alatta volt.. Hála Istennek! Lányom is mondta: Hogy ez mekkora mák! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|