NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 09:48 Összes olvasás: 55986| 512. | [tulajdonos]: Élmény beszámoló | 2023-12-03 13:22 | Neki az a jó, ha nem bűntudatom ébred, hanem javulás áll be az állapotomban. Mondta.
Ez egy beszélgetés kezdete a háziorvosommal.
Lehuppantam a székre, az íróasztal melletti szembe fordított székre.
Az intim közelség lehetősége adva volt.
A doki még állva tett-vett az asztalán, a számítógépén, mikor nagy sóhajjal kiöntöttem a szívem.
- Doktor úr! Nincs önfegyelmem.
Ezután kifejtettem, mi történt azóta, amióta extra magas vérnyomást mértem, orvoshoz járok, gyógyszereket szedek. A férjem is tanúsíthatja, azóta vagyok tele panasszal, azóta vagyok beteg. Addig kutyabajom se volt. Nem volt problémám az evéssel, gyalogolni jártam, időnként felkiáltottam, a férjemnek járó ölelés kíséretében, szeretem, és milyen boldog vagyok. De azóta csak a panasz. Álmos vagyok, fáradt vagyok, s a bűntudat mondatja velem, mennyire tele ettem magam. Már megint.
Nem azt válaszolta: Oké, akkor hagyjuk az egészet a fenébe! Egyen azt, amit akar, és amennyit akar! A viszontlátásra!
Meglepetésemre elismerően nyilatkozott.
- Dicséretes, hogy van önkritikája.
Ezek után beszélgettünk kicsit.
Elmondta, amit évekkel ezelőtt kezdve, mindig is szokott, a köretekről és a kenyerekről.
- A köretekből felét, - mert ekkor már előttem ült a széken, megfogta gyöngéden a kezem, ökölbe hajtotta - ennyiket egyen.
A tenyeremmel szemléltette a fogyasztani javallott kenyérszelet nagyságát. (Ti nem tudjátok, milyen kicsike a kezem.)
A korpás zsemlét, amivel dicsekedni akartam, felezzem el. Mert, - tudja, mennyi abban a korpa?! Figyelmeztetett.
Nem tudom, tán még kacsintott is hozzá.
- Rendben is lenne, ha nem kezdeném el enni a.…a.… a szeretem dolgokat. Mert akkor nem tudom abbahagyni. A férjem főztjét sem, mert mindketten ugyanazokat az ételeket szeretjük.
- Miket szeretnek? - érdeklődött.
- Hát a csirkepaprikást galuskával.
A körömpörköltet, szalonnát, kolbászt, tükörtojással, hagymával. Folytathatnám még.
- Nézze! A galuska jó, mert a tojás jó, csak felezze el. A kolbász jó, ha házi, hús és zsír van benn, de nem jó, ha kövér. Vékony szeleteket vágjon! S rakja meg a fél zsemlét salátákkal, zöldségekkel.
Arra a kérdésre, ami arra utalt, a férjemnek vannak-e problémái, eldicsekedtem, hogy nincsenek. A vérnyomása 120/80.
Arra a kérdésre, hogy milyen a testalkata, eldicsekedtem, 182 cm magas. Nincs feleslege. De nem sovány, hanem izmos.
Aztán megemlítettem a fülzúgásom.
A bekapcsolt adót, amin soha nincs adás, nincs adás, és én mindkét füllemmel fogom az adás hiányát.
Nevetett.
- Ezzel nem igen lehet mit kezdeni.
Valami ilyesmit mondott.
A nyaki meszesedés mitől lehet? Kérdeztem még, mert belemelegedtem a kérdezgetésbe.
Nem tudja. - Valószínűleg a rossz fejtartástól.
Most jutott eszembe, mennyit olvastam hanyatt fekve, a fejemet párnával megemelve.
Anyukám a szememet féltette.
Persze az is rossz már.
Aztán rátértünk a leleteimre.
A magas, baktériumot vagy vírust, tumort vagy fertőzést jelző értékre. De nem emlékeztem pontosan, melyik az?
- Talán nincs elég baja? - kérdezte félig tréfásan.
Ezután a nyaki ultrahang leletet tanulmányozta át.
- Maga fiatal! - mondta. A lelet erről árulkodott, ha jól értettem.
A pajzsmirigygöböket figyelemre méltónak találta. Hiába nem nőttek 2017 óta.
- Ha most beutalót adok, fél év múlva kap időpontot. Írok az doktornőnek, megkérem vegye előrébb méltányosságból. Menjek oda személyesen a rendelés végére, ne a diszpécsertől kérjen időpontot. Hivatkozzon rám, s akkor fogadni fogja 30 napon belül.
Meg is nézte nekem a gépén, hogy mikor rendel.
- Szept. 7.-ig szabadságon van. Az még belefér elutazása előtt.
De hogy mi lesz a nov. 3-i laborvizsgálatokkal, ha nem leszek már itthon, sajnos nem kérdeztem.
Hátra volt még a két nyaki tornagyakorlat, amit a múltkor mutatott. Messziről, állva, az asszisztensi szobában.
Most elém húzta a székét. Ülve, közelről mutatta meg. Megfogta a karom, a vállam. A hasamra a tenyerével gyakorolt nyomást. (Sajnáltam, hogy nincs szőrtelenítve a hónaljam. Pedig egy új reklám felmentést ad alóla. Sőt! De ki számított erre, hogy most rá leszek utalva erre a felmentésre, hogy ne szégyelljem magam annyira.)
Megköszöntem. Mondtam, most jó lesz. Ráéreztem hogyan kell csinálni. A fejemet oldalt fektetve, a fülemet a felkaromra helyezve, mintegy pihentetve,
a tenyerem a másik fülemen, egyenes háttal, vállal, behúzott hassal, 30 másodpercig, könnyedén végezzem a gyakorlatot.
A másikat, egy ingamozgást, mintha fürdőkádban ülnék, a félhenger ívét, a kinyújtott ujjam hegyével, nagy ívben, a lendületes lefelé mozgást követve a szememmel, a nyakammal utána fordulva, könnyedén, ismételgetve, ugyancsak 30 másodpercen keresztül.
Ezzel zárult a kb. 30 percig tartó konzultáció az orvosommal:
Nem kell a bűntudat, a kalória számolgatás.
Ha 5 étkezésből 4-nél sikerül betartani a javallottakat, azzal már előrébb leszünk.
Még egy gondolat a kenyérfogyasztáshoz.
A saját esetét mesélte el. Sűrű, sötétbarna magvas kenyeréből, egy hét után is maradt a hűtőjében.
A gyógyszerhez pedig, amit a magasabb cukorszinre írt fel, egy kis adalékot fűzött.
Azért jó ez a gyógyszer (napi egy szem MerckforminXR 500 mg), mert a saját inzulinnal dolgozik. Annak a hatékonyságát növeli meg, nem pedig az amúgy is magas inzulinszintet hagyja parlagon veszni, mert az felhalmozódva szintén ártalmas a szervezetre.
Hát, ennyit a háziorvosomnál tett látogatásomról. Most minimum fél évig nem látom. Máris hiányzik.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
