NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 04:12 Összes olvasás: 50093| 96. | [tulajdonos]: Tovább is van, mondjam még? | 2017-07-15 13:02 |
Ha érted (van a DOKK), ha nem...
elveszett a bizalom
A bizalom elveszett (megannyi repedés)!
Olyan a bizalom nélküli beszélgetés,
mint a vékony jégen-járás.
Ami működik két ember közti kommunikációban,
az nem biztos, hogy működik nagyobb "közösségben".
Sőt!
Áruló lettem.
Teher.
Kirekesztett.
Hallgass a nevem!
Halálra ítéltettem, a nem tom ki által.
De, sem meghalni nem tudok kerekdeden,
- vagy ha mégis -,
senki majd el nem temeti,
rész-egészeim.
Kísértetként
keringek körbe-körbe,
rázlak majd,
csipkedlek,
megérintelek,
- felébresztenélek-
hátha Neked, még nem késő,
hogy sorsomra ne juss.
Mit kellene tennem?
Hogy visszaszerezzem,
hogy az oldal befogadjon,
ne legyek méhen kívüli teher?
Vagy vetéljek el?
Hogy tehetném,
ha elmenni se hagynak?
Ezért reménykedem,
majd csak válaszolnak,
megszólítanak, (mint őseim).
Mert a helyzetemet kezelni kell!
(Kéne! Kell! Van! Működik!)
Az nem lehet, hogy válasz nélkül hagynak,
s megtartják részeimet,
amit még bizalommal tettem fel,
hallattam hangomat,
de mint varr a sebről, minduntalan lehorzsolódtam.
Értsétek meg!
aminek lennie kell,
újratermelődik,
míg, megértésre nem jut, talál,
vagy, míg a halál,
el nem jön érte.
Mikor beléptem erre az oldalra,
még köszönni sem tudtam,
nem volt kinek, se- hol!
A kutya se szólt hozzám egy darabig.
Nem is fájt, nem is hiányzott semmi sem.
Most, ha tudnék, mennék,
kitől búcsúzzak el?
Ha akarsz, ha nem,
gondolják: maradol!
Aláírtad, úgy kell neked!
Ezt a szabályt most, rajtad betartjuk.
De beszéld ezt meg magaddal!
Bennünket hagyj!
Különben is, sok a dolgunk!
Sok itt az éhes száj!
Azt mind etetni kell,
kit örömmel, kit fájdalommal,
s még van a vegyes táplálás is.
Csak így lakhatunk jól, mi is.
Úgy kell neked,
ha voltál oly botor,
hogy a bizalmadat belénk helyezted.
De könyörgök, kik az a „belénk”?
Kapizsgálod már a helyzetem?
Mondhatnám: szeretem ami itt történik,
e modern Bábelen!
Ahol a szépet gyártani, bámulni szeretnénk, s csodálni.
Meg-meg állva!
Megcsodálni.
S látva, Égig kapaszkodnak, láb, kéz, koponya hegyeken.
Keveseknek sikerül megszökni úgy, hogy nem sérülnek, vagy hátra hagyva darabjaikat, hátra sem néznek, nehogy, sóbálvánnyá váljanak.
Itt mindenki feldolgozásra kerül, előbb utóbb.
Kattog, zakatol, a versgyár, üzemel.
Gyűlik a forgács, telik a közös sírgödör.
Tudtad, hogy a legértékesebb dolog a világon a csodálat,
de, bűn vágyni rá?
Hogy a legtöbbet csodáltak csodálata ér a legtöbbet?
S hogy aki haláláig és utána a legtöbb csodálatot gyűjti, AZ NYER?
Ez nem vicc, inkább morbid.
S mindenkinek megvan a kedvenc csodálni valója, amit kinyilatkoztat?
Mert azt hiszi, örököl majd?
Hm.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
