NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 22:51 Összes olvasás: 49918256. | [tulajdonos]: vendég-blogger | 2018-02-17 11:30 | "A hideg éjszakák nem ölik meg, de feledtetik az álmokat. Sokan soha nem ismerik meg az ilyen hideg éjeket, mert vagy átálmodják, vagy átalusszák az életet, amely elfogadja őket olyannak, amilyenek, s ezért ők is elfogadják létüket olyannak, amilyen. De vannak, akik sem álmodni, sem aludni nem képesek, ha a hideg az, ami átöleli őket a sötétben. Mert a hideg nem pusztán ölelni akar, nem. A hideg szorítani, összeroppantani, összezúzni akar, ő így tesz mindent a magáévá. A lélegzet az, amibe szerelmes, azt akarja megszerezni mindenkitől, kipréselni, kiszakítani belőle, a közteseket mind félredobva, mert ő nem azokat keresi, csakis a legutolsót. Igen, az utolsó lehelet, az, amire vágyik. Amikor azt meglátja előpárállani, akkor sikolt föl kéjesen, mert tudja, most szerezte meg, most már az övé. S úgy tud tovább állni, hogy lényegének egy részét mindig hátrahagyja. Ahol a hideg egyszer már birtokba vett valamit, ott neki mindig lesznek gyarmatai." Részlet, egy kedves, kortárs íróbarátom naplójából | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|