NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 09:06 Összes olvasás: 50122| 126. | [tulajdonos]: Humán humusz | 2017-07-26 22:49 | Picit írtam reggel a buszon.
Gondoltam, nem alkuszom.
Mindenből verset formálok,
barna föld alatt szétmállok.
Humán humusz lesz belőlem,
ne búsulj, hallasz még felőlem.
*
Ülök a buszon és Rád gondolok.
Frízonai, lehet, már nem horkolok.
Nem álmodom, hacsak nem Rólad,
Vajon látlak-e szívem, maholnap?
Vagy csigaházamba bebújok,
nyálkás magányom - nem túlzok -,
túl sok (k) lesz, de jő a végrehajtás.
Egyetlen Nagy Végzetes Talpmasszázs.
*
Megfogtam az isten farkát.
Kerüljön fazékba far-hát.
Bár, idén nem eszek szamócát.
mégis élvezem veled amókát.
Nincs, ki kertem megművelje szépen,
Jószág'imat felnevelje nékem.
Disznó, továbbra sem röfög az ólamba',
maradokk kicsit még múlando (kk) ba'.
*
Nem jön az ihlet, az enyhet adó.
Nem küldi énrám a mindenható.
Gondolja - sokk a tartalom, kevés a forma,
szerzője jóféle forma-firma, amúgy is írna,
mintha, minden csak tartalom volna.
Röpül a könnyű vers, ki tudja, hol landol?
Lesz-e, ki föld alá azért majd elhantol?
Kérdezem, kell - e az íráshoz indok?
Ásítok nagyot, majd bájosan pucsítok.
*
Én vagyok a forma, a narrátor.
a tartalom meg-megjön magától.
*
„ Életemben sokadszor változást okoztam.
Olyat tettem, ami számít.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
