NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 11:45 Összes olvasás: 50027| 656. | [tulajdonos]: megkerestetnek | 2019-03-09 21:17 | én azt gondolom, jobban már csak akkor fogok írni, ha jobb ember leszek
ezért dolgozom, és tanulok
Én úgy mondanám, amennyivel jobb ember leszel, annyival biztosan jobban fogsz írni is.
De rossz emberek is tudhatnak jól írni.
Nem tudom, az írás, az alkotás miért feltételez feltétlen jóságot.
mert azt gondolom a fejlődés útja, a jobbá, és még jobbá válás
visszatérni az eredethez
az eredendő jósághoz
tudom, ezzel megakasztottam a beszélgetést, de jutott az eszembe, mint gondolat
ez jutott
s most semmi más nem jut eszembe | |
| 655. | [tulajdonos]: megkeresettek | 2019-03-09 21:15 | én azt gondolom, jobban már csak akkor fogok írni, ha jobb ember leszek
ezért dolgozom, és tanulok
Én úgy mondanám, amennyivel jobb ember leszel, annyival biztosan jobban fogsz írni is.
De rossz emberek is tudhatnak jól írni.
Nem tudom, az írás, az alkotás miért feltételez feltétlen jóságot.
mert azt gondolom a fejlődés útja, a jobbá, és még jobbá válás
visszatérni az eredethez
az eredendő jósághoz
tudom, ezzel megakasztottam a beszélgetést, de jutott az eszembe, mint gondolat
ez jutott
s most semmi más nem jut eszembe | |
| 654. | [tulajdonos]: Tudtad? | 2019-03-09 19:09 | Tudtad, hogy a mondatokkal közöljük a gondolatainkat
s hogy a szavaknak jelentésük van
hogy a buta embereknek problémáik vannak
kevésbé boldogok mint az okosak
hogy bárkiből lehet okos
ha megfigyeli a jelenségeket
ha tisztázza és megérti a szavakat
ha megtanul tanulni?
Tudtad, hogy a képzőkkel új szavakat képzünk
a jelek jeleznek valamit
s a ragok segítségével képezzük a mondatokat?
eddig csak a mondatfajták
a szótagolás
a magán és mássalhangzók
a hosszúak és rövidek megkülönböztetése
ami megy készségszinten
ha álmomból, akkor is
hogy úgy beszélem
hogy nem értem a nyelvet
hogy a sok olvasás és tanulás csak elbutított
mert okosnak hittem magam
mert a sok átlépett félre-, meg, meg nem értett szó
(a daktilus spondeus anapesztus meg ilyenek)
mint a salak felhalmozódtak bennem
s most méregként hatnak az elmémre
elzárva az utat a tanulás elől?
| |
| 653. | [tulajdonos]: aprócsaka esszé: kreativitásr | 2019-03-09 18:57 | tézis
a verírás elemi ösztön
kibővített tézis
A túlélés 8 dinamikán (mozgatóerőn) keresztül valósul meg,
amely, egy egységet alkotó, koncentrikus körökben képzelhető el.
Mint a víz fodrai a csobbanó kő után.
A második ebből a szexen, szerelmen, családon, gyerekeken és a kreativitáson keresztül valósul meg.
Ezért van az, hogy sokan írnak verset, mikor szerelem vagy csalódás éri őket, vagy elvesztik szeretteik valamelyikét.
Az írás persze nem elemi ösztön, viszont a kreativitás igen, hiszen a túlélés megkövetel minden egyedtől, fajtól, bizonyos szintű kreativitást.
A kreativitás hozta létre az írást.
A versekben, az íráson keresztül megvalósuló kreativitást látjuk.
Természetesen a kreativitás nem egyenlő mértékben van meg mindenkiben, de hogy megtalálható a biztos.
Ezért, elemi.
S ösztön, mert úgymond „beépítetten” hozzuk magunkkal.
| |
| 652. | [tulajdonos]: koanok? mik? | 2019-03-09 01:13 | vitatkozom
vitathatatlan
vitatkozom Weöres Sándorral
vitatkozom Adyval
vitatkozom a Tanár úrral
vitatkozom a Szerkesztővel
vitatkozom magammal
vitatkozom a fallal
vitatkozom mindennel és mindenkivel
nem tudok kényelmesen ránézni véleményekre
kikergetnek a világomból
kikergetem őket a világomból
tanítsanak engem az iskoláikban
ne tanítsanak engem az iskoláikban
ha a verselés „elemi ösztön”
ha a verselés nem elemi ösztön
akkor mi van?
mi nincs akkor?
vitatkozásom
vitathatatlan
vitatkozásom
vitatható
| |
| 651. | [tulajdonos]: kvantumok | 2019-03-01 23:56 | Vezsenyi Ildikó: Ballada a jóllakottságról
2018. 07. 11. 08:59
Hány kvantumnyi gondolatra
elég egy jó ebéd?
Hisz, a jóllakottságig való evés,
eltompítja az agyat.
Úgy nyeldesni az ételt,
mint kacsa a bizonyosat.
A tudatos
evés tervének
annyi.
A gondolkodás
nem megy
tele hassal.
A probléma meghatározása
kaotikus.
A műfaji is.
Eltér a feladattól.
Érdeklődését veszített.
(Visszapakolja az előszobába a
csirkéket, ahelyett, hogy az ólat
kimeszelné.
~ szemével látja magát, és megveti.
~ ítélete fölötte áll, ránehezedik.
Pedig, már rég a saját főztjét eszi.)
Miért nem lehet
csak úgy elmúlni?
Eltűnni, a testnek tárgyaival együtt.
S milyen lenne a világ,
ha minden hatás
kivonódna belőle.
A hatások hatásai is.
Mindenhova eljut.
Mint a víz fodrai
a parthoz.
Belegondol,
mikor ok, mikor okozat.
Mostanra megfeledkezik
a jóllakottságról.
Hány kalóriát is emészt fel,
egy kvantumnyi gondolat?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 649. | [tulajdonos]: olvasni való | 2019-03-01 23:27 | Hommage (Hungarian)
„Tőled távolabb-e?
Hozzád közelebb-e?
Tőled se, hozzád se.
Távol se, közel se.”
*
Már nemsokára betakarhatod
két tenyereddel arcom, oly sovány lett.
Érintheted minden csontját külön:
e húsalatti vallomásokat;
de ha nézed, szemed úgy fáj majd, mintha
szúrós köveken lépkednél mezítláb.
Ne nézd hát; inkább hosszú ujjaiddal
borítsd körül, takard el. Inkább
a hideg decemberi levegőbe tördelt
dirib-darab világot nézd, ahol
egyszerre megpillantasz valamit,
magadra ismersz s felkiáltasz: ezt!
hogy ezt akarod mondani nekem –
Akkor légy majd fegyelmezett: a perc
vadságát villanyoztasd el magadba.
Emeld meg szépen állam egy kevéssé,
s okos, gyengéd, áttetsző mozdulattal
fordítsd fejemet arra és ereszd el.
Többé látnod se kell. Csak épp
emlékezni majd; merre
nézett és mit nézett a nem-múlás
hideg talapzatán egy arc,
mely aztán éppenoly hideg lett.
*
Egyre jobban belemosódsz az át –
törhetetlenbe; reménytelenséged
it visszhangzik bennem,
lüktetése szétzúz.
*
Megkondítod magad, mint egy teret,
melyben eltávolodhatom.
Látatlanul hagyom,
hogy körülvégy és az legyek, ahol
vagyok. Háttal megyek, csak az kerül
elém, amit már elhagyok.
*
Megritkulsz. Távolságaid
elszédülnek s nem nyernek vissza többé.
Létezésed szélcsendje voltál.
Belenged tűntödet.
*
Körbekönyöklik az asztalt.
Madonna-hajjal
arcod mint gyufaláng lobog
idegen füstben.
A dérzöld fűre
gondolok én is: hajnali
ablak a szívnek
minden rosszra.
*
Te már fuldoklasz bennem, aki még
tér voltam nélküled, tér, önmagányi.
Most már csak a tiéd: a te
fuldoklásod lélegzete.
*
Most átmégy a sötét szobán: vigyázol,
beléjük ne botolj; lépteidet
oly apró részekre osztják, hogy az már
nem is te vagy, inkább a puszta mozgás.
Mikor elmentél tőlük, mintha egy
hullám gerincén hagytad volna őket,
egy hullámén, mely egy mozdulatodra
– hogy becsuktad magad mögött az ajtót –
utánad lendült s kifutott alóluk.
Te nem tudod, hogy ők azóta is
mint nád- s fa-törmelékek, az üres
levegőbe feltolódva is e
hullám ívét őrzik; ezért te csak
végtagokat láthatsz lent, és könyöklő
törzset-fejet egy kicsit magasabban.
Most már persze szögletesebbek is,
szárazabbak is; s mert azóta a
fény mindig ugyanazon az egy
ablakon át érte őket: nekik már
nem fény többé. Egy érkezés kellett nekik,
érkezésed, hogy fellobbanjanak,
mint egy óriás száj szívására a
parázs-végek: de te annyira másnak
képzelted el magadban tüzüket,
annyira csak magad akarnád tőlük,
– azt, akiről te is tudod, hogy nem vagy –,
hogy neked ők sápadt, közönyös arcok.
Hát ők azok, akikhez visszajöttél?
nekik vagy ennyi csak? vagy ennyi vagy csak?
Aztán csak lépkedsz rajtuk át a padlón,
vigasztalanul illesztgeted a
lábak, törzsek és arcok sokszögét
kitölthetetlen köreidbe.
*
„Ki szedi össze váltott lovait,
ha elhulltak, ki veszi a nyakába?
ki teszi meg még egyszer az utat
értük, visszafelé, hiába?
Kardél-nyargalásod két oldalán
még kettészelve is az állatok
hozzád lassult múlásukkal bevárják,
amíg kidől utolsó hátasod:
ma még, nem deszka-földes-álruhásan,
visszanézhetnél e hűlő vetésre –
hogy zokogás kockázzon koponyádban,
kopogjon tört szemük dióverése.” | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 647. | [tulajdonos]: nosztalgia, a hozzá tartozóval | 2019-02-26 22:12 |
Ildikó Vezsenyi
21:20 (45 perce)
címzett: én
A liftben:
- Én a jelenben vagyok, a saját fejem jelenében.
- Köszi, hogy nem az enyémben!
Ki az, aki megfigyelne engem, hogy meglássa: mi az én nagy bajom?
Anyukám tette meg (hálátlan feladat), s mondta az észrevételeit.
Buta vagy kislányom, lusta és szófogadatlan.
Meg kelekótya is.
De ügyetlen! Kis mulya.
Máskor meg:
Tudsz te, ha akarsz.
Vagy: nem tudom, milyen gondolkodásod van neked?
Bárcsak mondaná még egyszer!
Nem egyszer!
Százszor!
Úgy kívánom!
Mekkora szívás lesz újraszületni gyermekként, egy még rosszabb világba.
Csak anyukám kislánya nem leszek, többé már soha.
Rám tört a nosztalgia. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
