Lehet, hogy csak én érzem, hogy Busznyák Imre megnyilvánulása kifejezetten leereszkedő? Olyan tónusban fogalmazta meg álláspontját, ami engem mosolyra fakaszt. Mint a Napló gyermekeimnek egyik jelenetében a magas beosztású elvtárs, aki benéz a zsúrra összegyűlt gyerekekhez, megsimogatja a buksijukat, majd látványosan visszamegy a dolgozószobájába. Az a fontos, amit ő csinál, a portál fejlesztése; ez a másik terv se rossz, de azért három lépés távolságot kell tartani tőle. Nyilván nagyon helyénvaló a portál műszaki megújítása, és gondolom, hogy lázas munka folyik ezen a téren, ami nyilván annyira leköt minden energiát, hogy nincs idő arra, hogy a konkrétumokról a Dokk felhasználói és a tulajdonostársak valamiféle tájékoztatást kapjanak.
„Mi a véleményed a megismerésről? […] A legtöbb ember ugyanis nem tartja a megismerést erős, irányító, sőt parancsoló tényezőnek, nem, egyáltalán nem ilyennek tartja, hanem azt gondolja, hogy bár az emberben sokszor megvan a megismerés, mégsem az irányítja, hanem valami más erő: hol a harag, hol a gyönyör, máskor a fájdalom, néha a szenvedély, gyakran a félelem.”
