NAPLÓK: Pálóczi: Nyomolvasó napló Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 18:55 Összes olvasás: 42789| 173. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-10-03 18:12 | Engem is meg kell értenetek. Én TUDNI szereték. Megtudni, átlátni, értelmezni - s ábrázolni.
Valakik visszaélnek mások sérelmeivel.
Manipulálnak bennünket.
Én meg az illetőt. Aki most hallgat, miközben lassan miden barátja és támogatója színt vall.
Mindez a Szerkesztőségi főemlős etológiája című későbbi szövegem előkészületeihez tartozik.
Lassan típusokként jelenünk meg beírásaink tömegét osztályozván, csoportosítván... én is (hiszen a saját modellem vagyok, ahogy az összes vitapartnerem).
Hihetetlen, de igaz: Vesztergomot megint ki akarta valaki játszani ellenem, amikor a Never nickkel szignált (Nelver helyett), így állított csapdát nekem, a "provokálhatónak" , hogy majd biztos ráugrom, én pedig neki, a csapda állítónak (aki - minő "véletlen" most hiányzik a "kórusból" mert ártatlan (bárány) szeretne lenni. Ezért mindjárt beír!)
Egyet vegyünk tudomásul: egy-egy ilyen vita hatására mindannyian jobbak leszünk a karakterünkön belül, mert - kínunkban - kénytelenek vagyunk a jobbik formánkat hozni. | |
| 172. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-10-03 11:35 | | Tényleg jó szándékjosan összekeverni a nickneveket, mert a hozzászóló elvbarátok végül egymást leplezik le kizárásos alapon. | |
| 171. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-10-02 21:21 | Nincs fricska. Látod: - nem ambicionál a riposzt lehetősége. Rossz a megközelítés. Aki "fölfelé ír" az távol érzi magát a Való Világ percemberi érdekeitől.
Azért kell eredetit írni, mert akik még eztán születnek - tehát nem a mostani tetszést nyilvánítók, hanem a jövőbeliek - esetleg, talán, hátha... hátha... hátha...
találnak majd valamit bennük, amiről azt fogják érezni, hogy IGEN.
Ennyi, Robi, elég is ebből. Figyeld meg, hogy újból és újból és újból és újból be akarsz majd írni ide, amikor nincs is vitánk. | |
| 170. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-10-02 17:39 | Nincsen személyeskedés. Valóságfeltárás van. El kell húzni a francba az író közeléből, ha nem akarsz a valóságává válni.
"Az író kém". /Bereményi/ "Nem író-kám." /Pálóczi/
Annyira nevetséges vagy Andrea, hogy nincs kedvem beszélgetni veled. Nem érted, hogy versekről vagy dolgozó, vagy játszó, vagy dillettáns költő beszél? Társalgó költő mindenről beszél, csak a költészetről nem. Sokkal érdekesebb arról szót ejteni, amiből a vers lesz. Nők... férfiak... csalódás... betegség... gyerekek...magánélet...közélet. Ezzel leszel a nagyok kollegája, nem, azzal, hogy állandóan skandálni akarod a bemagolt verseiket, amit ők már unnak. És nem is azt akarják hallani, hogy an tudsz az epigonjuk lenni, hanem azt, miképp "tagadod meg" őket. Mert a nagyok tudják,: - AZ - a valami. A túlfiatal József Attila azzal akarta meglepni Bécsben Kassákot, hogy elszavalta neki legújabb szabad verseit. "Maga szebb kassák verseket ír, mint én" - hangzott a leforrázó válasz.
Természetesen nem veled beszélek most, hanem ennek apropoján az ártatlan olvasókkal. Máskor is beírhatsz ilyet, de azt meg kell engedned nekem, hogy sohase neked válaszoljak, sose te legyél a fontos. | |
| 169. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-10-01 19:27 | És amikor a vita adja az ihletet? A feszültség az impulzust?
A versek körüli duma mindig munkabeszéd. De nem laikusnak való. Neked is ezért unalmas.Igazi művész nem viseli el a gondolkodás korlátozását és az érzelmeit sem polgári módra tartja kordában. Ahhoz ott vannak a zsúrfiiúk. Akinek itt nem jó, az menjen cukrászdába. Tehetségesebb hozzászólásokat kérek. Ez uncsi volt. | |
| 168. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-09-29 20:57 | | Engem itt ért sérelem, amikor először írtam be ide és az úrhatnám polgár azt hitte, gyakorolhatkja fölöttem, írhatnám polgár fölött az értelmező hatalmat. Hogy ez általános jelenség, azt a 7torony affér igazolja. Ez tetszik. Ott az a jó, hogy az internet szatírok nem férnek hozzá mert ott csak névvel, arccal lehet publikálni. Ez fontos önszabályoszás. Így válik pojácává a tehetségtelen intrikus. Most éppen Rácsai Róbert járatja le magát, kollegiális segítségemmel. | |
| 167. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-09-27 16:05 | IRODALMI KÁVÉHÁZI CSALÓDÁS
Az irodalmi kávéházak sosem voltak teljesen nyilvánosak. A Nyugat törzsasztala a New York kávéház karzatán nem a cvilek piskóta evő találkahelye volt. Ott a "közönség" tagjai, ha írókat akartak látni - hiszen ezeknek a kávéházaknak és éttermeknek az írók egyben közönségvonzó látványosságai is voltak -, külön ültek le és onnan figyelték kedvenc vagy esetleg éppen utált szerzőiket. Író és civil között gyakran áthághatatlan a mentalitásbeli különbség. Ahogyan a színész és a néző között is. Nem véletlenül használom a civil fogalmát, amelyet a művészvilágban a szinészek használtak a maguk és szeretett nézőik megkülömböztetésére. Nagyon szerették a közönséget, pláne ha a publikum tomboló tapsviharral adózott művészetüknek, nem pedig a párnák bedobálásával büntette a társulatot, ha bukott a darab. (S nagy különbség, hogy a néző ott fizet azért, hogy ezt megtehesse, míg itt az olvasó ingyen olvassa megszenvedett írásainkat és ingyen szidalmazhat minket, amíg meg unjuk és meg nem írjuk "őt", mert akkor ezzel "fizet".)
Az internet világa lehetővé teszi, hogy az író, az írhatnám polgár, és az úrhatnám polgár vagyis a civil, "személyesen" találkozzék valamilyen irodalmi fórumon. Ezek a találkozások nem ritkán kölcsönös csalódással érnek véget. Pláne, ha a közönségfilm művészfilm felosztás mintájára megpróbálkozunk a mai versek "közönségvers" és "művészvers" felosztásával. S azt mondjuk, vannak akik ma közönségverset írnak, hogy azonnali sikert könyvelhessenek el, és vannak akiknek ez nem számít, mert az Időnek szeretnének írni. (A kultúrális emlékezetnek. "Istennek" - mondaná Rilke, vagyis a "fennmaradásnak". Én elég sokszor gondolok arra, hogy engem ez bárminél jobban ambicionál. De hogy lehet ezt elérni? Talán úgy, hogy az ember senkihez sem hasonlít és a maga korának érzéseit gondolatait űgy fejezi ki, hogy abból az utókor tájékozódni, meríteni akarjon. Idáig egy olyan versem van, amely elég sajátos, mindamellett elég mély ahhoz, hogy talán túléljen engem: a "Meghalsz, nagyi". De ha egy van már, hátha több is lesz. A kimagasló esztétikai minőség természetesen alapkövetelmény. A forma itt a mindig jelenlévő tartalom "edénye" lehet csak. Ez tartalmi nem pedig formai kötészet. Hogy mindez úgysem fog sikerülni? Akkor legfeljebb "pofára esem" majd, mint az ólajtó. A sírban nem fog fájni.) Vagyis nekem nem szerez olyan örömöt vagy olyan bánatot a felkészületlen olvasók tetszése nem tetszése, ami a törekvéseimet befolyásolhatná. A szellemi létszükséglet, az igazi értők pici csoportja a minőségnek köszönhetően előbb-utóbb kialakul, nagyobb olvasótábor majd az időben fog kialakulni. ( Jó esetben, ha egyáltalán sikerül megírni amit szeretnék. /De nekem MUSZÁJ hinni ebben, mert ha még én sem hinnék, akkor el kellene mennem olvasónak./A művészfilmet is végül többször látják, mint a közönségfilmet. Mert utóbbit sokan egyidejüleg nézik meg, a közönségfilmet egyszerre kevés értő néző, de a jó művészfilmet évekig lehet nézni, mert annyira gazdag. Volt olyan film, amit évekig minden hónapban látnom kellett!)
Tehát művészvers szerző és közönség verset olvasni akaró olvasó esetében valószinü, hogy a fentebb említett csalódás bekövetkezik egy irodalmi kávéházban (ami az irodalomért jött létre s nem pedig Pepi néni kifőzdéjeként üzemel). Űgy látszik azonban, ma ennek elviselése is a net világához tartozik.
Irónak lenni "más", mint az olvasók gyakran gondolják. Nem kell írni. Rilke egyenesen megpróbálja lebeszélni erről a fiatal költőt, csak akkor írjon, ha belehalna, hogy nem ír. De onnantól életre-halálra... Nagyon komoly felvállalás ez. Egyik oktató a Magyar Író Akadémián úgy fogalmazott, be kell lépni a "szerzetes rendbe". Ez mind a gyermekkorban velünk született adottságok megléte esetén értendő. Úgy nyílik a legtöbb esély azok kibontakoztatására.
Egy civil - vagyis ebben az értelemben egy "laikus" - , mindezt nehezen érti meg. Ahogyan arra is csak nehezen találna magyarázatot, miért ment Karinthy lábujjhegyen a kirakat előtt! Pedig egyszerű: - nem akarta, hogy fölébredjen az aludttej!
| |
| 166. | [tulajdonos]: Rainer Maria Rilke | 2008-05-27 19:20 | "Sose látták a magányost csak gyűlölték anélkül, hogy ismerték volna. Szomszédjai voltak, akik felőrölték és a szomszédos szoba hangjai akik megtapogatták. Fellázították ellene a tárgyakat, hogy zajongjanak és az övé fölé kerekedjenek hangjukkal. A gyerekek ellene szövetkeztek mert... minden növekedésével a felnőttek nyakára hágott. Vadászható állatként szimatolták meg vackában és hosszú ifjúsága idején nem maradt tilalmi idő. Ha pedig nem merült ki és megmenekült, akkor azt szídták, ami tőle eredt és undoknak nevezték és megyanusították. S ha erre sem hederített arcátlanabbakká lettek és elették előle az ételt és a levegőjét szippantották el előle és beleköptek a szegénységébe, hogy megundorodjék tőle. Rossz hírét terjesztették, mint valami ragályos betegnek és hogy gyorsabban távozzék, köveket dobáltak utána. Régi szimatukban pedig nem csalódtak, mert ő csakugyan az ellenségük volt.
De akkor, ha nem pillantott fel észhez tértek. Sejtették, hogy csak az akaratát szolgálták mindezzel... és akkor megváltoztak és a legvégsőhöz folyamodtak...a hírnévhez. Erre a lármára aztán majdnem mindegyikük felpillantott és kizökkent gondolataiból."
| |
| 165. | [tulajdonos]: Nyomolvasó napló | 2008-05-23 22:04 | Igen, a Szépírók Társaságába igyekszem. Kettős tagság vagy mi? Miközben tényleg az való nekem... Bonyolult. Nem a kérdés politikai háttere - az inkább szomorúan egyszerű - hanem az én tökéletes elfogulatlanságom ebben az ügyben. Én már egyszer baloldali lapnál jobboldali tudtam lenni (a kluturharcos régebbi Magyar Hírlapnál publicisztikát írtam a saját publicistája, Eőrsi István ellen (ekkor használtam először mai írói nevemet) - és én minden ottani kollégával szemben támogattam (volna) a Világkiállítást, de ezt a cikket végül mégis a Népszabadság hozta le. Később, egy jobboldali lapnál (Új Magyarország) mégis szinte politikailag balosként rúgtak ki, mert nem voltam hajlandó dehonesztálni az MVM Rt. akkori vezérigazgatóját a Fidesz "egész pályás letámadásakor".
Vagyis nagyon jól ismerem a pártoskodó féligazságosságokat.
A Magyar Írószövetség és a Szépírók Társaságának viszályában is féligazságosságok állnak szemben féligazságosságokkal.
Szándékosan fogalmaztam így. De valóban a Szépírók Társasága lenne az inkább nekem való hely - ezért most direkt jól esett a Magyar Írók Szövetségében felolvasni. És jól esik most játszanom a hülyegyereket: hátha rám üti a (politikába be)sorozó orvos a "pártoskodásra alkalmatlan"- stemplit.
-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Lehet, hogy van még könyvtári tartozásom az Írószövetség könyvtára felé még régről, amikor csak ez egy írói csoportosulás működött? Majd megnézem otthon... Talán egy Rilke regény a Malte Laurids Brigge feljegyzései? - majd megnézem - és majd mindjárt citálok belőle (egy aztóta antikváriumban is megvett példányból) a TROM-naplóba.
Nem szólt olyan jól A nudista strandon, mint reméltem és ahogyan készültem rá. Nem mertem "spilázni" a "rizsa" meg talán nem volt elég ütős.
Ez a két legfontosabb terminus technicus a színészetben. A legnagyobbak - például Jászai Mari - beszéltek így. Előadás után csak ennyit a fiatal szinésznek - ennél és ennél a résznél sok volt a "spila".
Ebből tudta az ifjú szinész, hogy ott túljátszotta a dolgot. Spila=spielen=játszani. A "rizsa" a szövegmondás neve.
Milyen kiábrándító ugye, hogy a világot jelentő deszkák éteri klasszikusai nem a szini kritikák (ezeket gyakran ígéretes kezdő költőkkel írtattak a főszerkesztők) tetszetős nyelvezetén rajonganak Thália papnőiként? Vagy úgy kellene nekik?
A dokk az én érkezésem előtt állítólag ilyen Idilli volt:
"Madarak csiviteltek az ágakon, habitusuknak megfelelően ki-ki hexameterben, szonettben, villanellában vagy kassáki szabadversben. A sétáló emberek arcán is szeretet visszfényét üdvözölhették a tavaszi napsugarak. Akadtak, akik padon ülve beszélgettek a költészetről, mások szótlanul rótták reggeli vagy esti sétáikat. Aki szembejött, arra illett rámosolyogni, hiszen oly szép itt. Pályakezdő fruskák, éltesebb kékharisnyák is kedvelték ezt a ligetet."
Nos ez épp olyan, mintha Jászaiék a maguk szinészi körében a szinikritikusok fennkölt fogalmaival dobálóztak volna, nehogy visszatetszést keltsenek rajongóikban.
Mostanra egy kicsit olyan lett a dokk, mint egy szinészöltöző, ahol a szinészek maguk között mégiscsak így beszélnek. "Sok volt". "Nem jön át" STB. Ettől nem lett szakmaiatlanabb a dokk, könyörgöm! A versek nagyon szépen köszönik, ettől jól vannak és még szaporodnak is. Attól pedig nem lenne "költőibb" itt, hogy költeni nem tudó esztéták akadémiai tolvajnyelvén játszák az eszünket. Szakmailag sokkal jobb, ha az érzékelés, nem pedig a kanonizálás nyelvén instruálunk.
DE - ezt most kénytelen vagyok belátni - a szalon mesterkéltségére is igény van. A rejtőzködőbb, kevésbé érzelmes karakterek hadd zsenírozzák ott magukat. Legyenek azok, akivé önstílizálódnak.
Csak nagyon nehéz a szokásosnál sokkal éberebb - merthogy írói szemmel - megállni, hogy ne azonnal röntgenezzük meg az összes allürt és az összes lehetséges emberi játszmát. S hogy ne akarjuk még a kollégát is modellé látni - ami persze kínos olykor. Rámutatni olyan vonásokra, amelyeknek az illető nincs is a tudatában. Ezért azt hiszi, hogy meghamisítod...
De ez most csak eszembe jutott...
Majd ugyanezzel indítván bővebben kifejtem máskor.
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Most senkivel sem tudtam kommunikálni a ves elmondása után. Gyorsan eljöttem... Arra emlékszem azért, hogy Tornai József a vers közepére fölélénkült. Talán "átjöttek" neki a balatoni strand leskelődős kamaszfiú motívumai. Ő fordította a Táncol a hullámsapkás tenger című archaikus népköltészeti versgyűjteményt, amely az én egyik legfontosabb könyvem volt 20 évvel ezelőtt. Óceáni népek költészete. Ebben szerepel a Földanya-gazdám fogalom is. Amelyet lentebb használok az új férfi megszületésének paradigmaváltását beharangozó megszólalásomban (miközbe látszólag Payer Imre "Asszír istennő" című versét védem. )
Én így váltok paradigmát, az erotika témájának ezzel az archaikus verziójával. S most íme találkoztam Tornaival is. Ideje összegezni amim van. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
