NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 03:49 Összes olvasás: 51207| 431. | [tulajdonos]: ÉN CSAK ÍGY MEREK... | 2024-03-10 16:04 | Váratlanul megint túl sok a rozsda itt (ebben az irodalmi kikötőben).
Még egy perspektívátlan naplóokoskodás is megjelent a művészetről (annak hiányáról valójában).
Műveltségi korlátok miatt annak fel sem fogott lényegéről.
A halhatatlanságról.
Vajon a műveletlenség az, aminek hiányában egy napóíró képtelen felfogni, hogy egyes művek – tényleg – halhatatlanok? (Akár bezúzzák-e végül a könyveket akár nem. Akár leég az alexandriai konyvtár akár nem. Akár elfelejti a keresztény európa szinte a teljes antik műveltséget, hogy halhatatlan görög költők és filozófusok műveit végül az arabok által elfoglalt kisázsiai görög városállamok arab fordításaiból ismerhessük csak meg, s fordíthassuk vissza európai nyelvekre?)
special font copy and paste
Feltételezésem szerint igen, de ez még kevés lenne hozzá önmagában.
Kell emellé egy iparkodási akarat is arra nézvést, hogy ha már nincsen halhatatlan remekművek, akkor addig is itt vannak az én "kézműves könyveim"! Tessék ezekkel beérni!
(Nem közvetlen felhívásként, leírva szerepel ez az illető jegyzetében! Egész okoskodásának irányvonalát tekintve lehet erre következtetni. Vagy például abból, hogy nyit-e ez az illető mindezekkel egyidejűleg mondjuk költő tanodát.
Ha igen (márpedig itt ez a helyzet), akkor ez is feltételezésemet erősíti.
Meg az is, ha egy ilyen ember mindeközben ontja a "művészetet".)
Köszönjük, "Gyalu"!
Nem kérünk belőle!
Itt üt vissza az az egzisztenciális kényszer, ha valaki a fővárosi életet vidéki élettel cseréli fel.
S a művészet helyett a családjának él.
Ha lemond a cölibátusról.
Aminek lényege nem az, hogy szexuális élete ne legyen az elhivatottságot választó papoknak, szerzeteseknek, remetéknek, politikusoknak, művészeknek.
Mert az megmarad így is, úgy is.
(Feltűnő, hogya falusi lakosság leghosszabb életű tagjai általában a papok voltak.
Márpedig a prosztatarák egyik súlyosbító tényezője a "működésen kívülre helyezés".
Az időskorú sejtelfajulás ellen az orvosok a "használatba vételt" javasolják.
Értse aki akarja és úgy ahogy... Én csak arra akarok rávilágítani, hogy e hosszúéletű papok titokban feltehetően "csináltak valamit magukkal", különben az időskori sejtelfajulás idejekorán elvihette volna őket.)
Tehát a cölibátus nem a nemiség teljes elfojtását, hanem nyilvánvalóan csak a CSALÁDTALANSÁGOT jelenti.
Mert a család az egy olyan intézmény, ami teljes embert igényel.
A vallási, a politikai vagy a művészi elhivatottság szintén.
Az igazi, a komoly, a nagy művészet – mindenképpen.
"Ügyeskedhet, nem fog a macska egyszerre kint s bent egeret." – idézem József Attila erre rávilágító verssorát.
Rilke is jól tudta ezt és Levelek egy fiatal költőhöz című kisregényében kifejezésre is juttatta, Malte Laurids Brigge feljegyzései című regényében szintén.
És volt még egy igen fontos tényező.
A mindennapok megélhetési robpotja!
Irodalmunk nagyjai – például Ady, nem dolgoztak.
Mecénások tartották el őket.
Reggel keltek (esetleg délben, a részeg est után) és egész napjukat a gondolataik bűvkörében élték. Ady persze módszeresen falta az újságokat is. És mindenről idejében értesült.
De nem kellett besietnie a hivatalba, vagy leülni a kézműves asztal mellé.
Erre akkor döbbentem rá, amikor 2008-ban először akartam támogatókat keresni a Dokk-nak s kezembe került Fráter Zoltán (volt egyetemi konzulenstanárom) könyve, A szövetség szelleme címmel. Amely a Magyar Gyáriparosok Országos Szövetségének mecénási tevekenységéről szólt.
Ez a szervezet vette át a Nyugat finanszírozásának terhét Móricz és Babits társszerkesztése alatt. (Akkoriban jelentek meg a Nyugat belső borítóin a szénbányászati meg az acélipari hirdetések, s a gyáriparosok Móriczot maguk között a Nyugat "pénzügyminiszterének" aposztrofálták.)
Megdöbbentett a mecenatúra egzisztenciális hatása, amelynek hiányában egyes írók vagy költők (esetleg festők, pl. Csontváry) képesek voltak akár még éhen halni is!
Csak dolgozni nem.
Miért?
Mert akkor, illetve úgy, nem tudtak volna alkotni. És ezt nem választhatták.
Költészettel komolyan fogaélkozni a "halhatatlanság" titkos reménye nélkül nem lehet. Nem komolyan foglalkozni vele lehet. Nem komolyan költőnek lenni akarás "nem komoly költőnek lenni akarás" iskoláját megnyitni is lehet.
CSAK AZT AKKOR NEM SZABAD AZ ELLENPÉLDÁJÚ JÓZSEF ATTILA FOTÓJÁVAL REKLÁMOZNI, MINT FENTI ESETBEN, MERT "CSALÁS JELLEGŰNEK" HAT.
Minden ellenpélda engem igazol.
A sajátom is.
24.
(To Has Zimmer)
It's a torturous when one day you realize that because of wage slavery, building houses, raising children you don't write a poem, you don't make a movie, you don't play music, the same way as people who aren't talented about it.
Then what's the difference?
The pain.
---
24.
(Hans Zimmernek)
Kínos, amikor egy nap rájössz, hogy a bérrabszolgaság, a házépítés, a gyereknevelés miatt már ugyanúgy nem írsz verset, nem csinálsz filmet, nem zenélsz, mint azok, akik tehetségtelenek hozzá.
Hogy akkor mi a különbség?
A fájdalom.
special font copy and paste
-----------
Mi következik mindebből?
Az, hogy a bölcsek hiába pusztulnak el, a bölcseség, a bölcselet fennmarad. Egy költőiskola alapító CSAK erre hivatkozzon!
Meddig marad fenn?
Amíg azok maradnak fenn, akik igénylik – iletve azok, akik később igényt tarthatnak rá, akkor is, ha éppen ők pusztítják el..
Az egyik "első" görög kultúra például annyira elpusztult (írásuk a lineáris A bár fennmaradt, de azóta is lefordíthatatlan), hogy az utánuk következő pásztortörzsek írni sem tudtak.
Az írást újra kellett felfedezniük és rendszerét megalkotniuk.
S végül ezzel az újabb görög írással jegyezték le nagy sokára – például a mindaddig fejben megőrzött eposzt, az Iliászt.
Ami viszont még az elfeledett írásrendszerű "első" görög műveltség kulturáját és életvuszonyait tükrözi az utánuk következő írástudatlan pásztortarsadalmak primitívitásával szemben. Hogy abból aztán a ma ismert antikvitás filozófiája és szépirodalma bontakozzon ki. Amit bár a kereszténység megint majdnem negligált, de az arab fordításokkal előkészített reneszánsz végül visszahelyezte a piedesztálra.
Amely megilleti.
Kevesen tudják, hogy az antik művészet még a legújabb kor hollywoodi filmjeire is hatott. Forgatókönyviskolák alaptétele, hogy a hatvanas évek európai filmes újhullámát legyőzni akaró amerikai filmesek összehívták az amerikai írókat, hogy "tegyenek valamit". És azok egészen Arisztotelesz Poétika című könyvéig nyúltak vissza. mert nála először szerrepelt tételesen, hogy a drámai műnél a közönség figyelmének fenntartásához átlag 10 percenként szükséges az úgynevezett "drámai fordulat", különben lankad a figyelem.
Ez általános idegrendszeri sajátosságunk.
Vagyis az azóta világszerte eélterjedt új forgatókönyírási metódus ezen az alaptételen (lényegében az ógörög kultúra egyik felfedezésén) alapul.
----
Mi következik mindebből?
Az, hogy aki költő akar lenni, annak életmódját e művészeti törekvéshez kell átszabnia!
Költözz oda, ahol a legtöbb ösztönző impulzus érhet. Ha még műveletlen és tanulatlan vagy, akkor egy minél kulturáltabb nagyvárosba. Ha ez épp egy főváros (nem minden országban az, lásd Törökországot: Isztambul ösztönzőbb lehet, mégis Ankara lett az új államközpont), akkor oda!
Ha már megtelítődtél ezzel, s tanultad, láttad, átélted, sőtt alkottad az "igazi művészetet" (mert a legnívósabb lapokban is meg tudtál jelenni), ha tudod (és reméled), hogy van művészi halhatatlanság, akkor pedig költözz haza vidékre. (Már Krúdy Gyula is megmondta, hogy Budapesten az összes fontos ember vidéki.)
De csak akkor. Ne kiforrásod előtt, vagy annak hiányában.
Én is állandóan Fonyódra vágyom.
Csak ott megint építkeznem kell.
S lehet, hogy magam alatt vágom a fát.
Ha csak ezt nem választom a mű témájának.
Megalkotva "saját korszakom", de azt jól helyezvén el a fővárosban tanult "magas művészeti korszakolással". (Ezért nem árt iskolába járnia a magamfajtának. Más talán elmellőzheti... Én nem mertem...)
special font copy and paste
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
