Híd alatt


Az úton virrasztó idegenek,
mosolyukon a megkérgült idő,
egy szelíd senki felé intenek,
vérükben lágy filléres gondűző.

Foszlott remények szárnyatlan sora,
arcukon sűrűsödik a sötét,
  íriszükön a csilló múlt bokra,
farkasvakságuk terjed szerteszét.

Újságpapírba csomagolt élet,
amelyből kikoptak a nagy betűk,
minden reggel megkezdett ígéret,
de estére a mellényzsebe szűk.

Tűzforró jégcsapokról álmodók,
övék a lyuggatott csalfa plafon,
otthonukban hálót nem sző a pók,
helyet még szorítanak a padon.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-11-23 14:37:35
Utolsó módosítás ideje: 2024-11-23 14:37:35