Nyilvánvaló gyónás

Az itteni kertekbe
hiába szólítna bárki,
a lét töredelme
már nem e világi!
S ha néha torpansz
törpe-igazad elé,
egy asszony keze von
fátylat – a
titkaid fölé!
És lehet ekkortól
a tőről metszett
rózsa: szerelem,
költészet,
Isten-ségesség,
az arc jármával
csók leledz': Könyv! –
(csepp idegenség).
S a könnyet már nem
feledheted,
mert neved s szíved
alatt
viseled
a megszenvedettet,
hisz felfeküdt ellened
a betű-rácsra
a Művészet
ótvaros Múzsája,
avagy: Kerted
szent kurtizánja
: a Szórend!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-09-20 04:26:36
Utolsó módosítás ideje: 2024-09-20 04:26:36