Tüske-lét
Vékonyra gyalult életek vagyunk,
lazuló csavarok a lét falán,
jövőnkkel a jelenünkbe tiprunk,
bennünk topog százmillió talán.
Szerkesztett atomrengeteg füstje
fut az örök tér szélmalma felé,
a dacoló lelkek bizarr üstje,
dús keblű ételeket oszt ketté.
Öntöttvas álom az angyal torzó,
hangtalan szívverése hab súlyú,
éneke számoktól fosztott szorzó,
tükör szobájából lángszirmot fú.
Szemeink süket mély ködre várnak,
így mentjük a csendben vérző fákat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2024-12-16 21:02:50
Utolsó módosítás ideje: 2024-12-16 21:02:50
