NAPLÓK: PÁLÓCZI: BRÜSSZELI CSIPKE Legutóbbi olvasó: 2025-01-15 03:23 Összes olvasás: 51206| 428. | [tulajdonos]: EMLÉKEZTETŐÜL, HOGY MI SZÁMÍT | 2024-01-26 06:13 | A FACEBOOK-RÓL IDÉZEM. OTT HÍRFEJNEK SZEDEM KI A RÖVID MONDANDÓKAT:
"NEMRÉG MEGNÉZTEM AZ ANDRÁSSY ÚT 45 SZÁM ALATTI ÍRÓK BOLTJÁBAN (EZ VOLT RÉGEN A JAPÁN KÁVÉHÁZ), HOGY KAPHATÓ-E MÉG A PARÁZNABILLEGETŐ CÍMŰ KÖTETM.
MÉG VAN BELŐLE.
BETŰRENBEN ÁLL A HELYÉN A KORTÁRS MŰVEK KÖZÖTT, RÖGTÖN A BEJÁRATNÁL, JOBBRA. (A kép bal felső sarkában látható.) KI KÉNE ADNI MEGINT, MERT A HÁBORÚK AZÓTA TÉNYLEG KITÖRTEK ES A TERMÉSZETESSÉGÜNK IS ODA..."
Ez meg lentebb a kötetemről írott kritika zárószakasza.
Azzal a megjegyzéssel, hogy nem a kiadó kiléte (vagy egy magánkiadás finanszírozása, vagy bármi, ami az első köteted megjelenésével kapcsolatos) számít.
Karaffa tavaly még azzal jött, hogy a Garbo kiadó az ő politizélési irányverseit is kiadná annyiért, mint az én verseimet.
Nem ez számít.
A kiadók kiadnak olyan sikerkönyveket is, amelyek a legalantasabb olvasói közönségigény kielégítését tartják szem előtt. A pénzéhesebb vállalkozások üzleteiben hegyekben állnak.
Az számít, hogy a kötet megjeneése után, valamelyik teljesen független kritikus, és nem baráti meg elvbaráti tollforgató, és nem is a kiadó könyvnépszerűsítő fülszöveg írója (hallod Gyurcsi, aki tájékozatlanságod miat ezzel gyanúsítottál meg?) hanem egy "nem baráti" szenvedély-esztéta.
.
Szerencsére ilyen recenzorok is vannak.
Engem egyikükkel össze is hozott jó sorosom.
Gondolom, miután 2019 decemberében egy hétig a "hét könyve" volt az Élet és Irodalomnál "A paráznabillegető".
Kritikusomat valószínűleg ez bátorította föl, hogy a kötetet komolyan vegye.
Akit soha nem kerestem a kritika megjelenése óta.
Sőt, nem is tudtam róla, hogy ez a kritika megjelent.
Csak háromnegyed évvel később vettem észre, merő véletlenségből, az interneten. És ezért haragszom is a Dokk jelenlegi főszerkesztő helyettesére, akinek ugyanabban a folyóiratban ugyanakkor négy verse jelent meg.
A Dokk főszerkesztő helyetteseként kutyakötelessége lett volna a Dokk-on említést tenni pályátársa (mint dokker) kötetének méltatásáról.
Ilies Renáta ezt elmulasztotta és még mindig nem kért elnézést érte.
A kritika, mint itt már bemutattam, A MÁSKÉNT LÉTEZÉS LÉLEKTANA címet kapta, és ez az utolsó szakasza.
Azért fontos, mert karaffa most "Don-kanyarozik", én pedig már akkor "Don-kanyaroztam", amikor Karaffa a katonaversemről 2014-ben azt találta írni a Dokk-on, hogy csak nosztalgiázó leszerelt katonák szórakoztatására alkalmas.
Sajnos nem neki lett igaza.
És most már hiába "don-kanyarozol", Gyula!
Akkor kellett volna!
----------
( ... )
"A történetiség a saját életben megjelenő évek különbségét is jelenti (Meghalsz, nagyi!, Megőszült asszony). Az egykor volt személyek eltűnnek. A nagymama megtartásának szimbolikája kifejezi, hogyan képes az ember megtartani, mikor jön el az utolsó lépés, lehetőségeinek utolsó fázisa. A fájdalom itt is jelen van, a test ereje és fáradalmainak kettőssége jelenik meg. Az eltávolodás képe (Kávéház, és te) és a változás képe, az én változásának, alakulásának képe(i) egyszerre lesznek a megtartó és megtartott én, a magát hátrahagyni akaró, de önmagát egyben nosztalgikusan is felmutató én képei. Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019)
Hörcher Eszter"
http://epa.oszk.hu/03000/03081/00018/pdf/EPA03081_varuccamuhely_2020_02_047-051.pdf | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
