NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 23:37 Összes olvasás: 27942| 94. | [tulajdonos]: DOKK-BOHÓCKÉNT POFÁRA ESIK | 2018-10-23 23:43 |
Nagyon jó külön állni.
Egyedinek lenni.
Szemben a DOLOGGAL ami megfogott.
Semmilyen kortárs hatás, semmilyen formai sugallat...
Csak a tartalom, amelyik egyszer csak - ha jól figyelsz rá - "diktálni kezdi" a formát. Azt az egyedit, amelyik csak és kizárólag ezé az egyetlen versé...
A Nyugat plussz közölte nyomtatásban.
Igen, megint az ösztönösség...
Az emberek nem ismerik az ösztönöket. A nemi ösztönt elfojtani igyekeznek, de van "harci és védelmezési" ösztönünk is (már akinek), van (most nem mondom meg milyen, tessék elolvasni) ösztönünk, mint ennek a versalteregómnak. Aztán van családegybentartó ösztönünk (már akinek). Ez szabályozza a nemi ösztönt - így maradhat meg egy nyitott házasság is. (Mert később úgyis "bezárul": s az ember Philemonná/ Baucissá válik, akik - mivel nem voltak szolgáik - egymást szolgálták.)
Ösztönvers tehát ez (s lesz akinek rögtön pirosodik majd a "kurzora", amiért erkölcstelenségen ér ebben a "vetkőzős számban", de sajnos (neki sajnos) a vers legvégén Dokk-bohócként pofára esik.
----
ALSÓNADRÁGBAN
ösztön ... ösztön ... ösztön ...
nem tudtam magamon tartani a ruhát
ki hitte volna reggel
hogy délben vetkőzni kezdek
öt jól öltözött ember jött
köztük két kicsi
a gyerekek rémülten néztek szüleikre
s mindenki rám
mert már levetettem dzsekimet
aztán az inget
a gombokat szinte letéptem
cipők ... nadrág ... zoknik ...
az alsó maradt
nem mertek szólni
csak az őszi víz csobogott
ahogy kijjebb-kijjebb küzdötte magát
a felborult horgászcsónakot a lassú szél a part felé sodorta
részeg?
miért nem kiáltott?
mikor láttam kiér
s a partról nyújtogatni kezdtek felé egy evezőt
fogtam a ruháimat és félrevonultam
a távoli fasor mögött öltözködtem föl
nem néztem hátra |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
