NAPLÓK: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 02:51 Összes olvasás: 36860| 176. | [tulajdonos]: A MŰVÉSZ ÉN NEM NARCISZTIKUS | 2023-03-10 15:37 | Karaffa Gyula tévesen célozgat a narcizmus kórképpel mondjuk rám, művészre.
A jó művész teljesen másképp működik.
A jó művész, amikor az ÉN-jét fejezi ki mindig azt mondja: Én - TE-vagyok.
Nincs is ÉN-je - mert mindent megír.
MINDENT A KÖZÖSSÉGNEK AD.
Magánélete sincs. Csak novellatémái vannak.
A rossz művész elvek hangoztatásával úgymond "a közösségért ír" (egyéni átlényegítés nélkül). Így jönnek létre minden kurzus közepes irányművei. Amelyek végül (a kurzus bukása után) nem is maradnak fenn.
De honnan tudhatom én magamról, hogy JÓ MŰVÉSZ vagyok-e?
Magamtól sehonnan.
Érezhetem, álmodozhatok róla, de az hiteltelen.
(Bár a Nyugat híres szerkesztője, Osvát "kötelező" önbizalmat várt el a szerzőitől, mert ha még egy helyesírási hibás Kassák sem hisz magában, akkor ő hogyan higgyen? "Mire szerény ön? - ez volt a szavajárása.)
Az érzés ábránd azonban minden szerzőnél csak a vele kritikus, majd meggyőzött, végül őt közlő szerkesztők véleménye alapján válhat igazi önértékeléssé.
De akkor még sehol a kötet.
Meg kell alkotni, aztán el kell bocsátani.
S a kritika vagy reagál rá, vagy nem reagál - utóbbi is visszajelzésnek tekintendő.
Ha negatívan reagálnak az már valami, abból ki lehet indulni a továbbfejlődéshez.
Szerencsés esetben azonban megmondják a művésznek, hogy értékelhető a műve, még szerencsésebb esetben kritikai tetszést arat.
Én a kritikából tudtam meg, milyen kötetet adtam ki és abban milyenek is az én verseim. (Bármi volt is az előzetes "saját ábrándom" róluk.)
És ez a kritika, pont a narcizmus kóros ÉN-elgésével szemben, rámutatott a művészileg kifejezett művészi ÉN lényegére a kötetemben.
Idézem:
(Tudtam, Karaffa, hogy 114-edszer is elő kell vennem! Egyszerűen képtelenek vagytok belenyugodni!)
"Az ő világa, az ő szerelme, az ő élete, az ő hadszínterei a mi szépséges és gyötrelmes világunk is lesz egyben. „ablakain és kirakatüvegén látom viszont magam / egy páncélos tetejéből kibújva hús- / arcú vaskentaurként” (Svejk, avagy amikor egy éjszakán azt hittem). Emiatt fontosak ezek a költemények.
(Pálóczi Antal: A paráznabillegető, Budapest, Garbo Könyvek, 2019,
Hörcher Eszter: A MÁSKÉNT MŰKÖDÉS LÉLEKTANA")
-----
Tehát én már védett vagyok minden pályatársi kisebbítési kísérlettel szemben.
A kritika "jobban tudja"... nálam is, nálad is.
Nem azért, mert én nagyra tartom magam - hiszen AZ CSAK ÁBRÁND!!!
Hanem mert a kedvező kritika mondta meg: "ki vagyok". S azt hiszem, kezdetnek nem rossz.
És ha megengeditek, akkor most vissza az íróasztalhoz...
Sok a dolgom. Ma megyünk az RS9 színházba is a Rilke-darabra. S idővel megpróbálok összebarátkozni az általam egyre nagyobbra tartott Kókai Jánossal!
Van egy-két dráma témám.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
