Tanyavilág(talanság)
Tudom a fák szaladását,
s míg kattognak a kerekek,
az ablak előtt elhagyatott
háztetők úsznak át,
nagy, tátogó szájuk néma,
üszkös kéményeikből
jéghideg korom szitál,
az ereszek alatt árva csend topog.
A kemencék hajdani
szelíd melege csak kihűlt emlék,
a bárányt, s a galambot rég leölték,
s ez istentelenné lett vidéken
senki sem sír többé az ember után.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2025-05-10 12:09:26
Utolsó módosítás ideje: 2025-05-10 12:09:26
