NAPLÓK: PIMP
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 09:05 Összes olvasás: 132446| 98. | [tulajdonos]: Nelly | 2006-05-18 12:51 |
„Bemész például Párizsban a moziba és kérsz egy sört. És nem egy papírpohárban basszák eléd, hanem üvegpohárban.”
A kis különbségek mindenben Európa felé billentik a mérleget Amerikával szemben. Az egyik szobatársam olvasott egy felmérést, miszerint az amerikai lakosságot kérdezték magukról. Ez alapján a lakosság nagy része (már nem emlékszem, de nagy hányada) azt mondta, hogy az USA-ban két milliárdan (!) laknak. Továbbá nem tudták egy térképen az államaikat elhelyezni. És a többségnek fogalma sem volt arról, hogy hol van Irak. No comment.
A párkapcsolati meditálásaim során elgondolkodtam azon, hogy talán meg kellene fordítanom ezt az egész dolgot. Ezalatt azt értem, hogy mindenki arra vár, hogy majd jön valaki az életében és boldog lesz. Mivel én nem várok senkire és már boldog és kiegyensúlyozott életet élek, ezért talán pont én leszek az, aki egy másik embernek adja a boldogságot és biztonságot. Tehát az én szerepem nem a várás, hanem talán a boldogítás. Nekem kell beengednem valakit (valakiket) az életembe, hogy boldogabb lehessen az általam felépített és folyamatosan épülő háttérrel és mentalitással, mely a biztonságra és nyugalomra való törekvést jelenti. Azt hiszem, hogy ebből a szempontból (is) szerencsés vagyok, hogy egyedül is élvezem az életet és van életcélom és hasznosan tudom eltölteni a rendelt időt.
Reggel felébredve kinéztem az ablakon és nagyon megörültem ennek a nagyon szép időnek. Jól esett bevásárolni délelőtt és kellemes volt a fény, a napsütés és a levegő. Jó lenne, ha már nyaralási állapotba lehetnék a barátaimmal és pihenhetnék. Addig még sok dolgom van és ezer banánhéj és buktató. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
