NAPLÓK: PIMP
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 09:49 Összes olvasás: 132530| 93. | [tulajdonos]: LL Cool J | 2006-05-11 18:10 |
Most értem haza a főiskoláról, ahol elintéztem pár apróbb dolgot. Délelőtt meghallgattam egy cég álláshirdetését. A meló során a szakmámhoz kapcsolódó termékeket kellene forgalmazni, illetve a vevőkörrel ápolni a kapcsolatot. A lényeg az, hogy amit tanultam évekig az itt csak egy szakmai háttér lenne. A dolog inkább a kereskedésről szól. Tetszett a dolog, aztán a buszon hazafelé elgondolkodtam magamon és rájöttem, hogy ez a kereskedelem nem az én világom és én nem ehhez értek. Majd másnak jó lesz, inkább kihagyom.
Tegnap este megnéztem a Fenegyerek című képregény feldolgozást. A filmben egyik kedvenc színészem, Ben Affleck játssza a főszerepet. A film a megszokott képregény-sémákat követi: szülők meghalnak, valamilyen trauma, aminek hatására különleges képességek és persze fantáziadúsan kitalált ellenfelek. Nekem tetszett a film, kikapcsolt. Elvégre egy filmnek ez az elsődleges feladata.
Léteznek már a neten olyan hálózatok, ahol mindenki ismerőse lehet mindenkinek és nézegethetünk az emberek között. Ezen a honlapon vett akar felvenni ismerősének egy csaj, akivel köszönő viszonyba se vagyok. A világon senkivel sincs semmi bajom /hogy lenne, mikor minden energiámat a saját és a nekem fontos emberekre fordítom/, de ez a csaj olyan, hogy egy kanál vízben meg tudnám fojtani. Nem is értem miért jelölt, mivel a folyosón is köszönés nélkül megyünk el egymás mellett. A lány egyébként tipikusan azokhoz az emberekhez tartozik, akiket mindenki kedvel, de én kurvára utálok. Ez a dolog fordítva is megesett már, mivel régen csak én beszélgetem egy lánnyal egy osztályban, pedig őt nagyon divat volt utálni és ócsárolni. Ilyen vagyok: én döntöm el, hogy kit utálok és kit kedvelek és nem érdekel az adott közösség véleménye. Szóval nem tudom, hogy visszaigazoljam-e, mivel a levegőt is sajnálom, amit elszív előlem.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
