NAPLÓK: Sáfély Legutóbbi olvasó: 2025-05-13 09:44 Összes olvasás: 20922| 440. | [tulajdonos]: Egy nap a láthatatlan házban | 2023-03-27 22:41 | "A kertből, messziről nézem a ritka emberpéldányokat.
Egyikük-másikuk följöhet hozzám, ha baja nem múlt el a ráolvasástól, s ha nem véli, hogy jó volna kivetetni a vakbelét.
Össze kell szednem azt az ötszáz szót, amelyet valószínűleg megért. Úgy érzem magam, mint az, akinek kőbe kell vésni mondókáját: csak kevés szót, kevés betűt szabad használnom. Elvont fogalmakat használni tilos. Nem szabad tárgyakat említeni, melyek itt nincsenek. Nem szabad azt gondolnom, hogy barátaim fel tudják sorolni a hét napjait, az év hónapjait, hogy hallották már a baktériumok létezéséről vagy arról, hogy az emberi test hőfoka harminchat és harminchét között van. Vagy hogy tudják egyáltalán, mi a hőfok, hogy van szavuk a hőmérőre, a fecskendőre, a vízcsapra, a rajzszögre, a levélbélyegre.
Gondolkoznom szabad - szabad róluk vén európai nyelvek pazar pompájában, százezer szó közül kiválasztott szavakkal szólnom. Jobban teszem, ha mély tisztelettel meghajlok előttük: ők tanítottak arra, hogy ezer is bőven elég ahhoz, hogy az ember fölnőjön, szeressen, gyereket neveljen, és nagyon fáradtan, tiltakozás nélkül elköltözzön.
Aki öregkorára megtanul egy maroknyi szóval beszélni, azt is megtanulja, mi az élet maga, és mi a mese, a szerep, a gondolatok elrejtésére szőtt szószövet, a szótárvilág.
Megtanulja megbecsülni a szűkszavú görögöket, s hallgatag nagymesterüket, Diogenészt.
Én nagyon nagyra becsülöm az ismeretleneket, akik lent az országúton járnak..."
Lenard Sandor; Egy nap a láthatatlan házban
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
