NAPLÓK: Sáfély Legutóbbi olvasó: 2022-09-25 19:02 Összes olvasás: 4982| 161. | [tulajdonos]: .. | 2022-09-10 21:38 |
A lelkemben inkább. | |
| 160. | [tulajdonos]: 66 lennél? | 2022-09-10 21:36 |
Képzeld a születésnapodon a kezembe vettem egy könyvet és írtam.
Santiago küzdelme a körülményekkel a hallal, a halért, a mélyben leselkedő veszélyekkel, mint az ember útkeresése hosszú élete során a lét buktatóival egy magasabb cél felé.
És Santiago átadta nekem sajátos üzenetét. Bár az élet megtépázza az embert, bár a halat szétmarcangolták és rengeteg veszteség érte, de nem vesztett. Elérte a célt, megvalósította az álmát, megküzdött érte és ez a győzelem. Kérdés: kinek kell bizonyítanom kell-e bizonyítanom?
Írok.. Kezemben az Öreg halász és a tenger.. | |
| 158. | [tulajdonos]: Mi a normális? | 2022-08-26 14:08 | Hrabal tapsolna! Nevezzük a nőt Annának. Egy gyárban dolgozik két szakmája még van- 2022.
Sajtgyár.. Francia kezekben. 4 napot fognak dolgozni, mert nem kell a sajt..Se laktózos se mentes se maci. Luxus.
Hrabal drága bogaram, mit gondolsz az ötödik nap programja mi lesz?
Sresszoldás! Igen, jól hallottad, de nem a te macskáidat fogják simogatni, hanem kutyákat! Stresszoldás.. Több órában. Fizetve.
Nem igaz! De!
Na akkor ötödször írom le, hogy kapjon utána egy filmes! Sajtgyári dolgozók kutyákat simogatnak stresszbetegség ellen..
Anna az összes haját hátra dobva kijelentette: Azt elbaszták! Ma írt nekem valaki .. Stresszes vagyok.. :) Küldjem el tacskókat simogatni?
Néha úgy érzem a normális ezen a bolygón az egyre abszurdabb élethelyzet.. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 157. | Mórotz Krisztina: a hibáim nem hibák! | 2022-08-26 10:46 | | Nem is tudom, hogy miért nem írtam diszgráfiásan ide! Ugyanis diszgráfiásan lehet, hogy az olvasó nem ért, vagy nem tudja ki a híres fotós, esetleg Eastman.. de én meg úgy érzem okébb nekem.. A diszgráfia gondolkodás..50 év múlva másképp írunk.. Így érzem jól magam , így vagyok bátrabb.. Így születik több érthetetlen gondolat.. Én meg örülök neki.. Most élvezem az írást.. | |
| 156. | [tulajdonos]: Holdfelkelte | 2022-08-25 23:52 | Ha kérdezik tőlem, miért fotó, akkor azt mondom, ezt nem lehet elmondani.. Holott tudom, tudni vélem. Adamsnak van egy fája. Mammut. Néztem a hatalmas fát és sírtam, és ez indított el bennem valamit. Tizenéves korában kezdte a fotózást Adams. Eastman Kodak dobozos géppel.. Stílusos ugye? Hiszen Eastman azt mondta, 1881-et írtunkakkor, hogy erős gépet akarok. Mindig szerettem a K betűt az eleje legyen K, a vége is K legyen. Kodak. Erő lesz benne, és anagramma. Adams megörökölte a gépet a apjától. A yosemite volt az első állomás.. . A fény volt az első.. Mint nálam. Őt nem tudom mivel engedték el.. Mi volt az amit először mondtak neki, de ott kellett, hogy legyen egy szó egy mondat, egy kacsintás, vagy egyszerűen a bizalom. Egy éve fotóztam, és mobillal. Kitettem egy fotómat.. Ekkor jött Marcell.. De Nemes Egyszerűséggel Marcellusznak hívta magát, Marcell és én vitatkoztunk.. Kemény vita volt arról, hogy mi kell a fotózáshoz a jó fotóhoz. Ő azt mondta szerencse, jó táj, fényképezőgép .. És kész a kép. .Akkor mondtam neki itt a vízcseppem mobillal fotóztam, seggre ültem a sárba egy vízcseppért. Tehát a gép kilőve, majd, lesz gép érted? Én minden reggel kimegyek a Vén Tölgyhöz a vénhez, és a Hárshoz.. A fényekért. Te hülye vagy.. ( itt jött a képbe Tamás.) Lesöpörte Marcelluszt, az életéből a gondolataiból.
Azt mondta neki te nem vagy fotós.. Kérdezett tőlem, és én azt mondtam ünnep, hogy kimegyek a fényért.. A fény után futok tudod? És meséltem hosszan, már nem tudom mit..Tamás megjegyzett.. Amikor elköszöntem tőle , kitettem egy Paul Klee képet, a HOLD.. ( Remélem ez a címe) És megakadt a szó, oké mondom, szereti Klee művészetét.. Akkor nem tudtam, hogy örökre megjegyzett.. Ekkor nem tudtam, hogy létezik egy fotó, aminek a címe Holdfelkelte.. Ansel Adams zongorázott, Tamás zeneszerző és fotós és ott volt a HOLD amit én kidobtam eléjük egy laza mozdulattal. Számomra akkor született ott a fotós, aki én.. Annyit mondott stílus.. Marcellusz másnap azt mondta, eh ez csak egy szociofotós, ne törődj vele.. Nem. Ő Adams.. Komolyan hiszem, hogy Tamás akkor Adams volt vagy Adams volt Tamás. Tudod, azonnal megérzed mikor leszel fotós, ó, nem nem amikor bemész és veszel egy Canont esetleg Nikont.. Nem.. Azt a lélek megsúgja, egy nap arra ébredsz, hogy azt nézed milyen a fény.. Nem volt kérdés az, hogy a rét , a fák.. Akkor még, a pára a fények.. Fotós született, aki mindig elesett valamiben. Akkor jöttem rá, hogy ez tánc is. Felvettem a szűk minit, és a gyökerek felett a pataknál fotóztam így ügyeltem a léptekre, A ritmusra. Az első képeimet úgy jegyezték , hogy Ideges Fekete Fáid.. :) Kínlódott Adams is mint én.. a Kodakkal.. Nézem a fotóit, mit alkot, érted? A Dolomit sem mindennapi.. Egy kocka maradt, de ő ráment arra, hogy a tónus, és a kontraszt.. Hát ez is fontos volt nálam.. Tudod miért? Mert az érzést adja vissza. Nem a tájat akarja, az érzést. Néném fotózza a tájat a kacsákat a virágokat,
de automatán. És egy laza csuklómozdulattal lelő valamit.. Valahogy szürke lesz. Jelentéktelen.
Soha az automata! Mindig a nehezebb végét fogd a dolgoknak Krisztina..
Ott volt a lélek azon a napon.. A holdkelte. Ahogy egy falu mellett mentek el autóval, és a Holdat oda gurítottam, egy temetőt fejfáit világította meg. Pokoli jól fotózta le. George O Keeffe barátja volt, Látod, egy festőművész, és egy kemény skorpió nő, aki virágokat festett, amik voltaképp tájak voltak, puncik voltak, és virágok.. Georgia pontosan úgy festett ahogy Ansel Adams alkotott. Tiszta képet akart és tett le az asztalra mindkettő.
Tudom , hogy kell még pár év, de tudom, hogy ez a szerelem.. A múltkor láttam kezeket.. A fecebookon.. Eszembe jutott , hogy ezek a kezek gyengék, karvaly ujjak, amik sebeznek.. Hogy kezeket csak akkor, ha zseni vagy, ha értesz valamit, addig ne, mert lezársz egy folyamatot .. Önhitt pillanattal.
Szikla azt mondta nekem, hogy a lelkeddel fotózz. A többit rád bízom. Tamástól pár napja kérdeztem a KODAK után mit vegyek? Ezt írta le.. Ott A Téma. Ne állj meg, ne fotózd le, azt már más is látta, mindig a másodikat fotózd le! NE LÉGY ÖSZTÖN FOTÓS ! Megköszöntem, nem értettem akkor sem, most sem, csak azt tudom, hogy feltörték a fiókodat.. és a te kényes ízlésedhez nem illett a káromkodásom. Nincs idő, a kurva életbe, ne azt hallgasd , hogy káromkodok, hanem mit lopnak.. :) Meghatódtál és akkor mondtad el, hogy tök egyszerű ember vagy.
De amikor kérdezted csetben Kodak? Hát mondom Eastman miatt választottam.. és a K betű miatt .. Összeforrnak a lelkek aztán törnek? Nincs véletlen. És nem érdekel az, hogy ki röhög ki. Minden kép pillanat, egy gondolat, mese, akár a felszántott föld, vagy a hajnali harmat- Érted? Nem merem mondani, hogy érzem, de nem értem.
A gép csinál mindent, szólt Ádám és drága hobbi.. A fenét.. Kit érdekel egy denevér lábán a szőr makróban, és a tükörreflex a szegénységben? Engem nem. Nem vagyok még kész.. És talán sosem leszek kész.. És itt a csoda. Nem villogok, Ágota te mégis észreveszed. Nem szólsz. De érzem hogy összenézünk. ilyenkor lát Pesti úr- már megint nem a próza???
A legfurább levél amit írtam. Lábam a Holdban.. Táncolok gyökerek felett hajnalban.
Nem olvasom vissza, most ide kell a hiba, mindig kell a hiba, hogy egy nap pontos képet kapj arról a fura valamiről, amit úgy hívnak, hogy lélek
| |
| 155. | [tulajdonos]: Holdember | 2022-08-25 23:34 | Ha kérdezik tőlem, miért fotó, akkor azt mondom, ezt nem lehet elmondani.. Holott tudom, tudni vélem. Adamsnak van egy fája. Mammut. Néztem a hatalmas fát és sírtam, és ez indított el bennem valamit. Tizenéves korában kezdte a fotózást Adams. Eastman Kodak dobozos géppel.. Stílusos ugye? Hiszen Eastman azt mondta, 1881-et írtunkakkor, hogy erős gépet akarok. Mindig szerettem a K betűt az eleje legyen K, a vége is K legyen. Kodak. Erő lesz benne, és anagramma. Adams megörökölte a gépet a apjától. A yosemite volt az első állomás.. . A fény volt az első.. Mint nálam. Őt nem tudom mivel engedték el.. Mi volt az amit először mondtak neki, de ott kellett, hogy legyen egy szó egy mondat, egy kacsintás, vagy egyszerűen a bizalom. Egy éve fotóztam, és mobillal. Kitettem egy fotómat.. Ekkor jött Marcell.. De Nemes Egyszerűséggel Marcellusznak hívta magát, Marcell és én vitatkoztunk.. Kemény vita volt arról, hogy mi kell a fotózáshoz a jó fotóhoz. Ő azt mondta szerencse, jó táj, fényképezőgép .. És kész a kép. .Akkor mondtam neki itt a vízcseppem mobillal fotóztam, seggre ültem a sárba egy vízcseppért. Tehát a gép kilőve, majd, lesz gép érted? Én minden reggel kimegyek a Vén Tölgyhöz a vénhez, és a Hárshoz.. A fényekért. Te hülye vagy.. ( itt jött a képbe Tamás.) Lesöpörte Marcelluszt, az életéből a gondolataiból.
Azt mondta neki te nem vagy fotós.. Kérdezett tőlem, és én azt mondtam ünnep, hogy kimegyek a fényért.. A fény után futok tudod? És meséltem hosszan, már nem tudom mit..Tamás megjegyzett.. Amikor elköszöntem tőle , kitettem egy Paul Klee képet, a HOLD.. ( Remélem ez a címe) És megakadt a szó, oké mondom, szereti Klee művészetét.. Akkor nem tudtam, hogy örökre megjegyzett.. Ekkor nem tudtam, hogy létezik egy fotó, aminek a címe Holdfelkelte.. Ansel Adams zongorázott, Tamás zeneszerző és fotós és ott volt a HOLD amit én kidobtam eléjük egy laza mozdulattal. Számomra akkor született ott a fotós, aki én.. Annyit mondott stílus.. Marcellusz másnap azt mondta, eh ez csak egy szociofotós, ne törődj vele.. Nem. Ő Adams.. Komolyan hiszem, hogy Tamás akkor Adams volt vagy Adams volt Tamás. Tudod, azonnal megérzed mikor leszel fotós, ó, nem nem amikor bemész és veszel egy Canont esetleg Nikont.. Nem.. Azt a lélek megsúgja, egy nap arra ébredsz, hogy azt nézed milyen a fény.. Nem volt kérdés az, hogy a rét , a fák.. Akkor még, a pára a fények.. Fotós született, aki mindig elesett valamiben. Akkor jöttem rá, hogy ez tánc is. Felvettem a szűk minit, és a gyökerek felett a pataknál fotóztam így ügyeltem a léptekre, A ritmusra. Az első képeimet úgy jegyezték , hogy Ideges Fekete Fáid.. :) Kínlódott Adams is mint én.. a Kodakkal.. Nézem a fotóit, mit alkot, érted? A Dolomit sem mindennapi.. Egy kocka maradt, de ő ráment arra, hogy a tónus, és a kontraszt.. Hát ez is fontos volt nálam.. Tudod miért? Mert az érzést adja vissza. Nem a tájat akarja, az érzést. Néném fotózza a tájat a kacsákat a virágokat,
de automatán. És egy laza csuklómozdulattal lelő valamit.. Valahogy szürke lesz. Jelentéktelen.
Soha az automata! Mindig a nehezebb végét fogd a dolgoknak Krisztina..
Ott volt a lélek azon a napon.. A holdkelte. Ahogy egy falu mellett mentek el autóval, és a Hold amit mint egy én odagurítottam, egy temetőt világított meg.. Pokoli jól fotózta le. George O Keeffe barátja volt, Látod, egy festőművész, és egy kemény skorpió nő, aki virágokat festett, amik voltaképp tájak voltak, puncik voltak, és virágok.. szerintem ő Georgia pontosan úgy festett ahogy Ansel Adams alkotott. Tiszta képet akart és tett le az asztalra mindkettő.
Tudom , hogy kell még pár év, de tudom, hogy ez a szerelem.. A múltkor láttam kezeket.. A fecebookon.. Eszembe jutott , hogy ezek a kezek gyengék, karvalyujjak, amik sebeznek.. Hogy kezeket csak akkor, ha zseni vagy, ha értesz valamit, addig ne, mert lezársz egy folyamatot .. Önhitt pillanattal.
Szikla azt mondta nekem, hogy a lelkeddel fotózz. A többit rád bízom. Tamástól pár napja kérdeztem a KODAK után mit vegyek? Ezt írta le.. Ott A Téma. Ne állj meg, ne fotózd le, azt már más is látta, mindig a másodikat fotózd le! NE LÉGY ÖSZTÖNFOTÓS! Megköszöntem, nem értem akkor sem, most sem, csak azt tudom, hogy feltörték a fiókodat.. és a te kényes ízlésedhez nem illett az én erőm, és a káromkodásom. Nincs idő, a kurva életbe, ne azt hallgasd , hogy káromkodok, hanem mit lopnak.. :) Meghatódtál és akkor mondtad el, hogy tökegyszerű ember vagy.
De amikor kérdezted csetben Kodak? Hát mondom Eastman miatt választottam.. és a K betű miatt .. Összeforrnak a lelkek. Nincs véletlen. És nem érdekel az, hogy ki röhög ki. Minden kép pillanat, egy gondolat, mese, akár a felszántott föld, vagy a hajnali harmat beszél. Érted? Nem merem mondani, hogy érzem.
Fotó.. a gép csinál mindent, szólt Ádám és drága hobbi, meg mindent a gép. A fenét.. Kit érdekel egy denevér lábán a szőr makróban, és a tükörreflex a szegénységben? Engem nem. Nem vagyok még kész.. És talán sosem leszek kész.. És itt a csoda. Nem villogok, Ágota te mégis észreveszed. Nem szólsz. De érzem hogy összenézünk. ilyenkor lát Pesti úr-
A legfurább levél amit írtam. Lábam a Holdban.. Táncolok gyökerek felett hajnalban.
Nem olvasom vissza, most ide kell a hiba, mindig kell a hiba, hogy egy nap pontos képet kapj arról a fura valamiről, amit úgy hívnak, hogy lélek
| |
| 154. | [tulajdonos]: Elnézést kérek! | 2022-08-22 09:31 | | Köszönöm Furim, azért maradt le Hamvas Béla neve, mert én ezt a Facebookra írtam, és utána jött a tovább.. Szeretem Hamvas Béla gondolatait! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 152. | [tulajdonos]: Aranynapok | 2022-08-22 00:29 | "Ha csak néhány napra, vagy órára, van úgy, hogy egy hétre, sőt még tovább, de minden esztendőben visszatér az idő, amit szeretnék úgy hívni, hogy: az aranynapok. A föld a nyárvégi esőktől újra nedves és puha. A levelekről a víz a port lemosta, s a lomb újra zöld. A hajnalok frissek, de a nap még meleg. S a hegyeken alkonyatkor langyos a nyugati szél.
Aranynapoknak ezt az időt azért neveztem el, mert a szeptember színe az arany. A levegőben apró ragyogó szemecskék tündökölnek, és ha az ember a hegytetőről a síkságra néz, úgy látja, hogy a tájat fénylő aranypor vonja be. A ragyogó ködben, a csillogó párában a kertek lustán pihennek s ettől a szendergő lassúságtól érik meg a szőlő, válik az alma habossá, ízesedik meg a dió, a mandula, az őszibarack és a szilva. Arany mézben úszik a föld és a napfény úgy fénylik, mint a sárga olaj.
Mikor a nyárvégi esős idő szűnik, az ég kitisztul és az időre jellegzetes lágy nyugati szél megindul, tudom, hogy itt vannak az aranynapok, mindig találok valamilyen módot arra, hacsak kétszer, vagy háromszor huszonnégy órára is, de a hegyekbe menjek, és a kertekben töltsek el annyit, amennyit csak lehet. Nemcsak azért, hogy a szőlőtőkék alá üljek, sorra, lassan végigkóstoljam a fajták elragadó sokaságát. A Muscat Black Hamburg, a tojásdad fekete muskotály, omló mazsolaízével minduntalan visszatérésre csábít. De ott van a Muscat Ottonel, a Mézes Fehér, a Delaware, a Szőlőskertek Királynője is. Közben mandulát rágcsálok, leülök a partra, friss diót hámozok, figyelmesen és gondtalanul. Ezekben a kései, érett napokban még a madarak is megszólalnak. Reggel korán rigót hallok, délután a fülemüle énekel néhány ütemet, mintha sóhajtana, s alig tudom a meghatottságtól könnyemet visszafojtani. Miért? Nem tudom.
Reggel tavasz van, délben nyár, este ősz, az akác virágzik, a cinke szól, az erdei pacsirtát egész éjjel hallom a völgyből, olyan ez az idő, mint az egész év összefoglalása, de kimondhatatlan békével és szelíden, mintha bölcs emlékezet képe lenne, s a bűbájos melankóliába feloldaná.
Kimegyek a kertek közé, hogy teleigyam magam az érettség illatával, szemem jóllakjon a dús káposzták, répák, érett paradicsomok, paprika, a nehéz tökök és dinnyék csodájával. A gyalogút fölé szilvafa hajlik, két szemet leszedek, a földre hajolok, hogy a lábam mellöl a négylevelű lóherét leszedjem, mintha május vége lenne.
De kimegyek azért is, mert a múlandóságnak e bűvös napjaiban, inkább, mint a friss áprilisban, a lángoló júliusban, közvetlenül át tudok élni valamit: az élet megdicsőülését. Az az arany, ami az égen és a levegőben ragyog, nem természeti jelenség. A megdicsőülés aurája fénylik az érett föld körül. S ebben a világfölötti tündöklésben, a halál küszöbén, de az élet csúcsán, amikor érett, mézes békében már szenvedély s erőszak nélkül a természet önszántából szórja el egész vagyonát, ebben a megnyugodott szépségben minden alkalommal megérik belül is valamilyen rejtélyes gyümölcs.
Valahányszor az aranynapok elkövetkeznek, én elindulok, hogy létükben részesüljek, mindig kapok valamilyen belátást, mintha az év munkája akkor érett volna meg, és szüretelésre készen állna.
Az idén e napok aránylag későn kezdődtek és szokatlanul soká tartottak. Az ég szeptember huszadika körül derült ki, az arany az erdők fölött október ötödikén még mindig ragyogott, az erdei pacsirta szüntelenül énekelt, és a nedves völgyekben ibolyát szedtem csokorba. Könnyű nyári ruhában félnapokat kószáltam az erdőben, s amikor hazatértem, a szőlőskertek alatt nyíló levendulát találtam. Amit elmondok, személyes. Első pillanatra úgy látszik, senkire se tartozik. Mégis elbeszélem, és tudom, nem vagyok indiszkrét, mert hasonló helyzet lehetősége ma sokak számára nyílt. Következhet olyan idő, amikor ebbe a helyzetbe kerülhet sok száz ember, s nem éppen értéktelen. Amikor délután a hegyoldalon hevertem, s lent a mezőn sarjút kaszáló parasztot néztem vagy két órája már, mialatt a könyv mellettem nyitottan és érintetlenül feküdt, akkor igen mélyről úgy éreztem, hogy jó, ha erről más is tudomást szerez. Elvégre nem került volna különös fáradságomba vagy elhallgatni egészen, vagy a naplóba följegyezni, s ezzel más számára eltemetni.
Koradélután kezdődött, odafenn a fenyők alatt. Őszi kikerics nyílott a kicsiny tisztásokon s ott jártam e tündérek között, minden ízemben zsibongva, boldogan. Eltűnődtem a magányos élmények határtalan gazdagságán és megértettem azokat, akik inkább választották a kertet, vagy a könyvtárszobát, mint a szószéket és a csatatereket. Ebben a percben a közösségi élet végtelen unalmát, a színház, a szórakozás ürességét elviselhetetlennek tartottam, a magányban élt élet gazdagságához képest sívárnak és tartalmatlannak láttam. A magányos élet eseményekben gazdagabb, mint a nyilvános. A bölcs többet él, mint a hős. Ezekben az aranynapokban itt, hogy egy hét múlik el egyedül, szótlanul, most nagyobb életben van részem, mint mikor húsz éve hat hónapig háborúban éltem.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
