Simítsd rám a szót, simítsd rám, kedves! Ne hangosan, inkább leheld lágyan, csendben! Olyan megnyugtató, mikor rám hajol halkan, cirógató fényben becézget, mint hajnal. Legalább ma mondd ki, de ne is mondd csak súgjad! Simítsd rám a szót, simítsd rám a múltat! Látod, kigyúlt a fény is, bizsergeti testem, hiába táncolnak rajt fázós esőcseppek. Mindent felszárít egy szó, ha rám simul, szeretlek.
Széles Kinga előadásában:
* Ambrusa előadásában:
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.