NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 20:59 Összes olvasás: 36791| 268. | [tulajdonos]: hiányzók | 2019-10-18 12:06 |
Előfordult nem egyszer, hogy levettem a verseimet és gyakran azok közül is törölnék amelyekhez már írtak a szerkesztők. Bizonytalan vagyok magamban, kevés versemnél érzem azt, hogy ez most jó. Számos írást nyom nélkül kitöröltem.
Irigylem azokat, akik tanulták, tanulhatták a mesterségét.
Persze engem is segítettek páran, hálás vagyok érte a dunapART kafénak.
Igaz rövid ideig lehettem, mert megszűnt, mégis ott tanultam a legtöbbet.. Bátai Tibortól, M. Kiss Gábortól , Ashitól és végül, de nem utolsónak Duma Gyuritól pluszban kitartást, emberséget.
Ashiról a mai napig nem tudom kicsoda, pedig szeretném megköszönni neki is.
Gyakran eszembe jutnak, olyanok ők, mint fiatalságom emlékei. Fáj hogy elmúlt, de mégis megvan és ez nagyon jó. :)
| |
| 267. | [tulajdonos]: bocs | 2019-10-17 22:49 |
Na jó van, nem töröltem ki a felesleget :)
Aki elolvasta az előzőt, most legalább látja, milyen trehány vagyok , itt írom a hülyeségeimet, ahelyett, hogy szépen megszerkeszteném és bemásolnám.
Fújjjj, szégyelljem magam.! | |
| 266. | [tulajdonos]: várakozás | 2019-10-17 22:38 |
Lassan haladt a sor, kettesével léphettek be az ajtón. Minden nyitásnál kiszólt az őr:
Két férfi, - vagy két nő jöhet
Voltak akik már egy órája álltak az esőben. Szorosan egymás mellett, de nem tolakodott, nem reklamált senki.
Mindössze tizenöt - húsz férfi várakozott, azok is inkább fiatalok. A többség nő volt, anya, nagymama, esetleg testvér és minden családdal 2-3 kisgyerek.
A nő fázósan húzta össze a vékony kabátot, mikor elindult még nem esett.
Arra gondolt , hogy lehetett ilyen meggondolatlan, legközelebb tájékozódik az itteni időjárásról.
Láthatóan senkit nem zavart a megalázó várakozás sem a szemerkélő eső.
Csendben beszélgettek, volt aki nevetgélt is. Csak a gyerekek voltak kicsit nyűgösek.
A nő már az elején maga elé engedte a mögötte álló kisgyerekes anyát, aztán a velük lévő idősebb nőt is. Ám láthatóan ez itt nem volt szokás, mert hátrább is voltak, sőt egy anya két picit tartott, egyedül volt de nem törődött velük senki.
A nő többször is hátra fordult, szinte könyörögve nézett feléjük, de szólni nem mert.
Aztán végre a mellette álló ötven körüli férfi emelt hangon rájuk ripakodott - engedjétek már előre a két purdéval, hát nincs bennetek szemernyi emberség sem?!
A hangos szóra mindenki odanézett és többen a nőt kezdték terelgetni, aki pillanatok alatt az ajtónál
találta magát.
Ettől valami melegség járta át, már nem is zavarta, hogy hol van. Mintha leomlott volna egy láthatatlan kerítés.
Tán a fia van bent? - hallotta a háta mögül, valaki érintette a vállát.
Megfordult és egy testes cigányasszony mosolygott rá. Közvetlen közelről látta, ahogy szájában jobbról és balról is jókora arany szemfogak fénylettek.
Igen, a fiam, - mondta meglepetten.
Nem jó az, de már csak ilyenek a mai gyerekek. Megcsinálják a bajt, mi meg sírhatunk utánuk.
Igaz?
A nő egyetértően bólogatott és valami megmagyarázhatatlanság kerítette hatalmába.
Amióta börtönben volt a fia egyszer sem érezte ezt a biztonságot, ezt a megnyugvást.
Befogadták.
Amikor az ajtóhoz ért , szinte vidáman lépett be, kedvesen köszönt, rámosolygott az őrökre
és természetes mozdulattal emelte karját a motozáshoz.
a nő maga elé engedett egy kisgyerekes anyukát. Hátrább is álltak két picivel, segélykérően nézett a mögötte állókra, hátha előre engedik őket de senki nem mozdult
Szólni nem mert, mert így is furcsán néztek rá a romák. állókat is, de senki nem | |
| 265. | [tulajdonos]: nem titok | 2019-10-15 17:00 | Nem Gabikám, Tar Ferenc úréra gondoltam.
Most, hogy Anikó elmagyarázta miért íródott, nos továbbra sem tartom jónak , elnézést kérek a szerzőtől. Talán nincs is jogom véleményt mondani tudatlanságomban.
Ezelőtt pár bejegyzéssel idéztem két rövid sort Petőcz Andrástól a költészet lényegéről, mit jelent számomra....szóval én még ott tartok. :)
| |
| 264. | [tulajdonos]: szűrre áll | 2019-10-15 16:32 |
Ez igen, ezt szeretem. Okos fordulatokkal, szürreális képekkel érzelmeket generálva, de a másik nem hat rám egy szemernyit sem.
Szakállas Zsolt
, FORMÁTLANOK szürrealista prózavers
Itt a kártyavár rendelte borotvahab érintettjei becézik a hajóhintát.
Itt a mérgek tengere sárgászöld.
A terembura impulzustanár után böngész az újságban.
Vágott harmat kíséri.
Oszolj, páradús légkör, a nyavalyák védőszentje úgysem ismerkedne meg veled!
Ha ritkulni készül a lomb, azt mondod:
iszákosoké a Vénuszom harangja.
Remek.
Moly ette kapavillanás hófehér tündére,
áztass el, mert a badarság felajánlott posztjából az imaház kivágja
a lojalitást!
A pechet zsírtalanítja a szentségtörő, a porszem meg egyre csak gurul, gurul,
a böszmeség fennakad rajta.
A távvezeték mélysége.
Az utászok.
Szögletes delejnek csücsöri a logója.
Kóchangya lébecol, hol partnerre lelhetnénk; hiába, ha a golyóálló mellények
egyszer kőbe ágyazódnak, süketté válik a horizont.
Tudvalevőleg a mángorlók kalyibákban laknak, így túlzás azt állítani, hogy a mesék
megbokrosodnak,
túlzásba hajló az a kijelentés is,
hogy körutakon battyog az agónia, igen, van variáns, mely megtöri
a tyúkszemek összefonódását a kátránycsíkkal, és sokak megbotránkoztatására
a kenetlen gombolyag lábatlan pesszimizmusú
csörlő!
Épeszűbb barát kéne, erre a bacchánsnőket maszatoló szivacsos tréning előhúz
a lopótökből
egy trükköt, ami egy üvegcserép szélén vegetált idáig.
Steril képződmény a rácsponton?
Meglehet, de azért ne feledjétek, a kárörvendés makettje gyám
egy búgócsigában!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 262. | [tulajdonos]: 000 | 2019-10-15 10:35 |
Lehet, csak én látom úgy, hogy az új maradandók között van egy zagyva iromány?
Vagy tévedek?
Nos, elment a kedvem a továbbiaktól, komoly aggályaim vannak,. Egyáltalán hogy merek írni, így, hogy rossz az érzékelésem, rosszul értelmezem a költészetet...
| |
| 260. | [tulajdonos]: jav, álom | 2019-10-13 12:03 | | a mit = amit | |
| 259. | [tulajdonos]: álom | 2019-10-13 12:00 |
Még ilyet, az utóbbi időben nem is szoktam álmodni, erre most akkora hülyeséget, hogy mindjárt dél és még mindig a hatása alatt vagyok. Háborog a lelkiismeretem s valami undort is érzek, pedig tényleg nem tehettem semmiről.
Arra ébredtem, hogy egy régi ismerősöm, mondhatnám barátom, évekig dolgoztunk együtt, tehát egy férfi fekszik a franciaágyon mellettem. Kajánul nevet rám - erre jártam, gondoltam beugrom - mondja.
Első meglepetésemben szólni sem tudtam.
Aztán valami olyasmit mondtam neki, hogy - ne már itt aludj,!... vagy - megőrültél?!
Erre csak összegömbölyödött és nevetett, felül nem volt rajta semmi.
A rosszullét kerülgetett , mert mi lesz, ha a férjem meglátja ?
Gyorsan felkeltem, rádobtam a takarót és elindultam ki a szobából. Alig léptem a folyosóra amikor kiszaladt utánam, be a fürdőbe és az ajtóból még visszaszólt az éppen szembe jövő fiamnak, hogy szia R.
Majdnem elsüllyedtem a gyereket látva, valamit mondtam, de arra nem emlékszem, csak arra a mit a fiam válaszolt.
Oké, menj csak, ha annyira sürgős - és nevetett.
Az egészet nem értem. Soha nem gondoltam a srácra úgy mint férfira, sokkal fiatalabb nálam.
Egyáltalán nem az esetem, habár az utóbbi időben az már nincs is.
Ja és hol volt közben a férjem? :) :)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
