NAPLÓK: Sorrento Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 16:01 Összes olvasás: 36617| 266. | [tulajdonos]: várakozás | 2019-10-17 22:38 |
Lassan haladt a sor, kettesével léphettek be az ajtón. Minden nyitásnál kiszólt az őr:
Két férfi, - vagy két nő jöhet
Voltak akik már egy órája álltak az esőben. Szorosan egymás mellett, de nem tolakodott, nem reklamált senki.
Mindössze tizenöt - húsz férfi várakozott, azok is inkább fiatalok. A többség nő volt, anya, nagymama, esetleg testvér és minden családdal 2-3 kisgyerek.
A nő fázósan húzta össze a vékony kabátot, mikor elindult még nem esett.
Arra gondolt , hogy lehetett ilyen meggondolatlan, legközelebb tájékozódik az itteni időjárásról.
Láthatóan senkit nem zavart a megalázó várakozás sem a szemerkélő eső.
Csendben beszélgettek, volt aki nevetgélt is. Csak a gyerekek voltak kicsit nyűgösek.
A nő már az elején maga elé engedte a mögötte álló kisgyerekes anyát, aztán a velük lévő idősebb nőt is. Ám láthatóan ez itt nem volt szokás, mert hátrább is voltak, sőt egy anya két picit tartott, egyedül volt de nem törődött velük senki.
A nő többször is hátra fordult, szinte könyörögve nézett feléjük, de szólni nem mert.
Aztán végre a mellette álló ötven körüli férfi emelt hangon rájuk ripakodott - engedjétek már előre a két purdéval, hát nincs bennetek szemernyi emberség sem?!
A hangos szóra mindenki odanézett és többen a nőt kezdték terelgetni, aki pillanatok alatt az ajtónál
találta magát.
Ettől valami melegség járta át, már nem is zavarta, hogy hol van. Mintha leomlott volna egy láthatatlan kerítés.
Tán a fia van bent? - hallotta a háta mögül, valaki érintette a vállát.
Megfordult és egy testes cigányasszony mosolygott rá. Közvetlen közelről látta, ahogy szájában jobbról és balról is jókora arany szemfogak fénylettek.
Igen, a fiam, - mondta meglepetten.
Nem jó az, de már csak ilyenek a mai gyerekek. Megcsinálják a bajt, mi meg sírhatunk utánuk.
Igaz?
A nő egyetértően bólogatott és valami megmagyarázhatatlanság kerítette hatalmába.
Amióta börtönben volt a fia egyszer sem érezte ezt a biztonságot, ezt a megnyugvást.
Befogadták.
Amikor az ajtóhoz ért , szinte vidáman lépett be, kedvesen köszönt, rámosolygott az őrökre
és természetes mozdulattal emelte karját a motozáshoz.
a nő maga elé engedett egy kisgyerekes anyukát. Hátrább is álltak két picivel, segélykérően nézett a mögötte állókra, hátha előre engedik őket de senki nem mozdult
Szólni nem mert, mert így is furcsán néztek rá a romák. állókat is, de senki nem | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
