NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 09:43 Összes olvasás: 71915| 814. | [tulajdonos]: "úgy-nézz-ahogy-legelőször" | 2022-05-16 01:03 | 2022. május 16.
Hűségem a széphez. A zeneihez, főleg. De minden máshoz is, amit szépnek találok, filmekhez, festményekhez, helyszínekhez, kedvenc tájaimhoz, városrészekhez, olvasmányokhoz. "A szép az, amit nem látsz kétszer." Az idézet állítólag Baudelaire-től származik (a Romlás virágai-hoz passzolna.) Jól hangzik, de szerintem nem igaz. Kétszer nem lehet ugyanabba a folyóba lépni? Ami szép az szép. Nem folyik el, mint Dali órái csak attól, hogy újra és újra gyönyörködünk benne. És ha épp a sokadik gyönyörködésnél dobban meg úgy a szívünk, mintha először látnánk/hallanánk? A Budaőrsi Sportcsarnokban, ahová úszni járunk, rendszeresen zajlik valamilyen meccs, többnyire kézilabda-bajnokság. Harsognak a szurkolók dudái olyan dobhártyaszaggató agresszivitással, amit sose értek: miért nem a saját hangjukat hallatják, erősödne a hangszáluk, izmosodna az ádámcsutkájuk. Ma korábban végeztünk, mint szoktunk (el kellett érnem a Debrecenbe tartó utolsó IC-t). Én értem ki hamarabb (mint mindig). Az előtérben leültem egy padra horgolni. Még elő sem vettem a horgolótűt, amikor felkaptam a fejem: a sportteremből ezúttal nem a fülsértő dudák hangja hallatszott ki, hanem valami egészen más. Hangszerek, férfi énekhang, tenor, többször elindítva, leállítva. Aztán egyszer csak felzengett a női kórus, mint egy vulkánkitörés. A Psalmus Hungaricus első tételének lezárása. Még ilyen csodát! Nem először hallottam, de soha nem találtam ilyen hátborzongatóan szépnek. Valami baj van?, kérdezte a férjem, amikor meglátott.
2022. 05. 13.
A Nagytemplom előtti villamosmegállóban (odáig gyalog mentem az állomásra menet) egy jól táplált süketnéma pár ácsorgott egymással szemben. A kezükkel beszélgettek. Annyira vonzották a tekintetemet, hogy akaratlanul is megbámultam őket. Igazából a szökőkút mellett gitározó fiút hallgattam elfacsarodó szívvel, valami ismerős dallamot játszott elektromos gitáron, Santanát vagy hasonlót, nem tudtam rájönni, hogy mit, és ettől, vagy mástól, majdnem elbőgtem a magam. A süketnéma párt már csak akkor vettem a tudatommal is észre, amikor a fiú egy puszi után benyúlt a lány lába közé, majd üzekedő mozdulatokkal mutatta, mit szeretne vele csinálni. Utána kajánul felém nézett, mint aki azt kérdezi: na, ehhez mit szólsz, te kíváncsi. Lehet, hogy nem kíváncsinak nevezett magában, hanem nyanyának. Vagy vén ribancnak. Egyszer már neveztek így, a 17-es villamoson egy bedrogozott srác, mindenféle mást is a fejemhez vágott, hogy mit csinál majd velem, ha leszállunk, csak mert egy pillanatra beleakadt a tekintete az enyémbe, az utasok rettegve néztek maguk elé, én is lesütöttem a szemem, mint egy kutya, de ez ott a Nagytemplom előtt nem jutott eszembe. Ellágyulva néztem a kézzel-lábbal-ágyékkal beszélgetőket, és a fiú elmosolyodott, de akkor már egy néger fiú érdekelte. Mutatta a lánynak a karján: ez még nálam is sötétebb bőrű.
A villamoson megbüntettek az ellenőrök (rendőröket írtam előbb) négyezer forintra, mert a jegy, amit Anyutól kaptam pár hónapja, már nem volt érvényes. Felment az ára, és az enyémet még a régi áron vette Anyu (vagy a húgom). Akkor ezek sem érvényesek?, mutattam fel a többi jegyet. Nem azok sem. Igazolvány, csekk, három munkanapon belül postán kell befizetni. Még elértem a vonatot.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
