NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 03:52 Összes olvasás: 72298| 768. | [tulajdonos]: zúg-az-Olga | 2022-04-03 15:46 | A Zúg a Volgá-t énekeltem álmomban Sz. Tünde társaságában. Tünde kezdte, valahonnan fentről egy emeletes ház ablakából. Az első sort még oroszul: Эээх, ухнем, эээх, ухнем, aztán magyarul folytatta. Nagyon mélyen kezdte, állapítottam meg ijedten, és a szöveg is másként szól, mint ahogyan én ismerem, hogy lesz ebből közös éneklés? Aztán valahogyan mégis képes voltam követni, a refrént már teli torokból énekeltem: Megfagy a gomba, meg fagy a gomba…
Szavazás előtt az istentisztelet után Olgával beszélgettem. Jól ismeri anyukámat a debreceni amatőr költők rendezvényeiről, évekig egészségügyi gondokkal küzdött, talán ezért, talán másért, nem tudtam megállni, hogy ne érdeklődjem, hogy van. És hogy hogy sikerült ilyen szépen lefogynia (korábban ijesztően el volt hízva, már úgy ismertem meg). Sok a munka, válaszolta, és meg sem várta, hogy megkérdezzem, mit dolgozik újabban, már mondta is: újabban a honvédségnél dolgozik, vezetői állásban, valakinek a helyettese, éjjel-nappal fent vannak, teljes a készültség a határon, össze kell vonni a csapatokat a „külön egyeztetések” miatt, ez amúgy bizalmas információ, csak imádkozni, lehet, hogy mi győzzünk. Ezt hogy érted, értetlenkedtem, ki ellen? Hát, az ukránok ellen. Hogyhogy? Meg akarnak támadni bennünket. Tessék? Ez belső információ, súgta, ne adjam tovább senkinek. Nem tudtam mit válaszolni. Képtelen voltam azt mondani, hogy nem hiszem el, amit mond, vagy, hogy biztosan félreértett valamit. Nem én dolgozom a honvédségnél.
Különben meg én sem sokat aludtam az éjjel. Az alkoholista szomszédom, akitől a múlt héten a paradicsompalántákat és a majomkenyérfát kaptam, cserébe azért, hogy végighallgattam, mire tanítsam a fiaimat, hogyan lássák az ukrán-orosz háborút, tegnap vérben forgó szemmel rátámadt a középső fiamra (aki az utóbbi időben besegített a haverjainak az ellenzéket támogató szórólapok széthordásába), a karjánál fogva a házával szemközti kőkerítéshez rángatta, és teljes erőből a falnak vágta, közben azt firtatta üvöltve, kinek dolgozik, ki bérelte fel, majd megfenyegette, hogy feljelenti választási csalásért. Ekkor értünk oda az autóval, a férjem és én, ugyanis úszni készültünk, a fiúnk, nem bírván kivárni a tötyörgést, előregyalogolt. Én hátul ültem, és csak annyit hallottam, hogy a férjem éktelenül dudál, még rá is szóltam, hogy ne hangoskodjon, anélkül is be tud szállni a fiúnk az autóba, a szomszédnak még integettem is mosolyogva, engem nem zavar, hogy nem egyeznek a politikai nézeteink, harminc éve ismerem, mind a ketten szeretjük a klasszikus zenét és a növényeket, a kutyája buksiját rendszeresen megsimogatom, láttam a festményeit, többször ajánlottam, hogy segítek neki kiállítást szervezni, verseket is ír, én is szoktam, szóval, van közös dolgunk elég. A falhoz csapott, baszki, mondta a fiam, amikor beszállt az autóba. Órákon át beszélgettünk utána, majd hajnalig forgolódtam az ágyban. Ezerféle változatban végiggondoltam, hogyan fogok reagálni, ha a szomszéd újra leszólít, mert le fog, az garantált. A magam részéről eddig jóhiszeműségre és barátságosságra rendezkedtem be, de most a gyerekemről van szó. Ez az ember eljátszotta a barátságomat. Örökre. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
