Végighallgattam ma Osváth Zsolt beszélgetését Nagy Feróval, a nemzet egykori csótányával (nekem ez, aki egykor a Dokk iszaptúrójának képzeltem magam, talán kötelességem is volt). Az interjú közepe táján, amikor NF azt fejtegeti, hogy a szerelmet soha nem ő akarta, azt mindig – az egyébként vele közvetlen kapcsolatban álló -- Isten helyezte belé (mutatja, hogy hova, a szíve alatt, a gyomorszája környékére), ezért, amikor jön a szerelem, akkor ő mi mást tehetne, megadja magát: Uram, legyen meg a te akaratod – ennél a résznél majdnem kikapcsoltam a tévét (én ehhez túl konzervatív vagyok, egészen másként gondolkodom a párkapcsolati felelősségről, és ha nem is hiszem, hogy a szerelem az ördög műve, semmiképpen nem hivatkoznék az Isten akaratára, amikor nem tudok engedni a valamely kísértésnek, különben is, Ferókám, a te közvetlen Istened nem szokta a füledbe smúzolni, hogy a parancsolatai között a „Ne paráználkodj!” is szerepel? – arról nem beszélve, amit a középső fiam vetett fel, hogy vajon az OV iránti „szerelmed” is az Isten akaratának tulajdonítható-e, ámde ne politizáljunk, ami engem illet,ahogyan a medúzának nem lehet ellenállni, úgy – láthatólag -- a csótánynak sem lehet, én mint iszaptúró különben is hajlamos vagyok arra, hogy kővé dermedve várjam minden iszonytatónak a végét. Végighallgattam a teljes beszélgetést. És megérte. Esküszöm! Sose rajongtam a Beatricéért, Nagy Feró hangjáért és zenei teljesítményéért különösen nem, még akkor sem, ha az ember néha olyan zenei produkciókat is végighallgat, amelyek nem képviselnek valódi művészi minőséget, lásd az Európa Kiadó vagy a Sziámi bizonyos számait. Müller Péterék hangjáért sem rajongok, sőt, időnként ki lehetne kergetni vele engem a világból, a szövegeik is, ajjaj, helyenként igen gyengécskék, mégis vonzóak számomra, a földalattiságuk miatt, igaz, ők mintha is megmaradtak volna az underground-szinten, NF viszont újabban a föld felett lebeg. Nincs visszataszítóbb egy overground-csótánynál. De, ennek dacára (és mindazonáltal): az interjú végére, ha nem is kedveltem meg, megjelent előttem az esendő, kis ember. És mivel az ember szíve is esendő, az enyém legalábbis az (Isten akaratától függően vagy attól függetlenü)l megesett rajta a kicsi szívem. Special thanks to Zshow!
Tegnap éjszaka ukrán altatódalokkal ringattam magam álomba, többek között az Álom jár az ablak alatt (Ой ходить сон коло вiкон) kezdetű népdallal, a Summertime „elődjével”. Gershwin állítólag New Yorkban hallotta a dalt az (egyesek szerint nem létező) ukrán nemzet állami kórusának egyik előadásán. A dalszöveg szerint a macskák gondoskodnak a gyerekek békés álmáról a dorombolásukkal. Котик буде воркотати, Дитинонька буде спати.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
