NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 10:02 Összes olvasás: 72244| 708. | [tulajdonos]: ... | 2020-05-01 06:13 | 2020. május 1.
Belehallgattam a ITM járványügyi konferenciájába. Adatok, statisztikák, görbék, mutatók. A tudós előadók mögött a háttérben színes grafikonok. Az egyiken mintha egy nagyváros sziluettje lenne égbe nyúló Bábel-tornyaival, a felhőkarcolókkal.
A férjemről álmodtam. Semmilyen konkrét részletre nem emlékszem, csak valami közös nagy mászkálásra egy tágas mezőn. Reggel levelet találtam tőle az e-mail-fiókomban, amelyben arról tájékoztat -- mint egy kijár-ványügyi szóvivő --, hogy május 3-tól mehetek úszni, mert megnyílnak a strandok és uszodák. Figyeltem magam, hogyan reagálok. Valahogyan úgy, mint a kisgyerek, akivel közlik, hogy visszatért az anyja, aki hónapokra egyedül hagyta. Vagy ahogyan annak idején a zsidók egy része Jézust fogadhatta. Bizalmatlanul: ez még nem lehet a Messiás.
A Három Grácia, így nevezett bennünket Tibori, a történelem tanár. Mi voltunk az osztály éltanulói, Saca, Kissjutka és én, Vajdicska, ahogyan egy idő után az osztályban neveztek. Salildi és Korancsa kezdték ezt el: a vezetéknevek elé kicsinyítőképzőket raktak, az osztály egy résznek így lett beceneve. Nem mindenkinek, az egyszótagos vezetéknevűeket, mint például őket a keresztnevükön becéztük, azt olvasztottuk egybe a vezetéknévükkel előbb szóban, aztán írásban is. És voltak egészen egyedi nevek, Fószer (F. Zsolt, akinek a „fószer” volt a szavajárása), Misszi (Sz. Éva, akit angol órán Miss Eve-nek szólítottak, az rövidült Misszivé), Habó stb.
Saca és Kissjutka az osztály fő-főelitjét képviselték (Saca mamája pszichológus, apja népművelő egyetemi tanár, Kissjutka mamája a kiss Kossuthban tanár, apja orvos). Én, a vidéki parasztkislány nem tartoztam a köreikbe, csak egy darabig, amikor Saca szülei, észlelvén, hogy én vagyok az osztály harmadik kitűnő tanulója, meghívtak engem is a zsúrokra, amelyeket a lányaiknak rendeztek (Sacának volt egy húga is). Másodikosok voltunk. Akkoriban még sokat beszélgettem velük. Én kollégistaként eléggé értesült voltam a tanórákon kívüli viszonyokról, ki kivel jár, ki kibe szerelmes. Saca és Kissjutka ezekről a dolgokról mit sem tudtak, én szállítottam nekik a pletykákat. Ők pedig a helyi (debreceni) viszonyokba avattak be. Így jutottam el, Saca javaslatára a Zenei Könyvtárba, ahol aztán szilencium helyett a délutánjaimat töltöttem. Mivel jó tanuló voltam, nekem nem volt kötelező a kollégiumban maradni tanulási idő alatt, mindig kaptam kimenőt, ha kértem, csak igazolnom kellett, hogy hol jártam. A zenei könyvtárossal alá kellett íratni valami papírt. Bach, Mozart, Beethoven, Smetana, Muszorgszkij, Ravel…, mikor mit kértem ki a katalógusból, olykor könnyű zenét is. Illést, LGT-t, Police-t (a Sting elődjét), később Pink Floydot. És a Hair-t. Sz. Lajos szólt, amikor még másodikosok voltunk, hogy a DOTÉ-n a Filmklubban meg lehet nézni egy filmet, ami tutira jó. Az volt a Hair. A mozikban akkor még nem ment. Akkora tömeg volt, hogy nem fértünk be. Az osztályból kb. tízen voltunk ott, állva néztük végig. Aztán ment a moziban is, ott is megnéztem a többi kollégista lánnyal. És később ahányszor csak lehetett. Húszszor-harmincszor. Nem volt film, amit ennyiszer láttam. Na, és a könyvtárban hetente egy időben mindig a Hair-kazettát kértem ki. Kazettás magnóról szólt a zene a zenei könyvtárban. Kis fülkék voltak, oda lehetett beülni. Fülhallgató, gombok, tanulás. Mindez annak kapcsán jutott eszembe, hogy a Facebook-on tegnap elterjedt a hírt: meghalt Milos Forman. Pedig, ő már 2018-ban is meghalt egyszer
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
