NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 11:49 Összes olvasás: 72258| 707. | [tulajdonos]: ... | 2020-04-30 07:46 | Idézetekkel párnázzuk körül magunkat, hogy ne verjük bele mindenbe a könyökünket, vagy, hogy ne fázzunk.
Nehéz eldönteni, milyen látszattevékenységeket kell visszaszorítani, amikor minden az. Vannak kanonizált költői túlzások arról, hogy még a lélegzetvétellel is meg lehet mozdítani a világot. Vagy azzal, hogy csak nézzük, mint Pilinszky a gyepet az Itt és most-ban. Lehet az ilyen alkotásokban gyönyörködni, vagy gyönyörködés nélkül csak nézni őket, hátha megmozdulnak, de hinni nem szabad nekik.
Én legfeljebb egyet tudok csinálni: a nyugtalanító látszattevékenységet nyugalmasabb látszattevékenységekre cserélem. Olyan tevés-vevésekre, amelyek közben a gondolataim nem túlburjánzanak, hanem lecsillapodnak. A Majával való videochatelés megerősített abban, amit már régóta sejtek: vissza kell térnem a horgoláshoz. Nem sajnálhatom rá az időt. Naponta egy tenyérnyi felület meghorgolása egy hónap múlva harminc tenyérnyi felület. Abból már össze lehet rakni egy szép párnahuzatot. Amire semmi szükség. Van elég párnahuzat. Mindenkinek van elege mindenből.
Gyanítom, hogy a nagyik sem csak szorgalomból horgoltak. A fejükbe tolakodó gondolatokat kellett csipkemintákká transzfolmálniuk. Anyu szomszédainak nincs szüksége semmilyen manuális tevékenységre (na, jó, ketten cigiznek, ami részben manuális, részben orális tevékenység), hogy kiüresítsék az agyukat. Tudnak nézni a semmibe teljes nyugalommal. Többségük kétkezi munkás. Ez nem igaz. Van két szakács, egy szociális gondozó, egy kőműves, három nyugdíjas. És egy könyvtáros. Az utóbbi a szemben lévő házrész tulajdonosa. De ő nem lakik itt. Csak egyszer találkoztam vele. Nyugtalanítóan értelmes volt a tekintete a többiek megnyugtatóan semmilyen nézéséhez képest. Hetek óta nem találkoztam olyan személlyel (a húgomat leszámítva), akinek rendesen bele lehetett nézni a szemébe. Hamar hozzászokik az ember, hogy csak úgy tesz, mintha látná a másikat. Van, aki túl közel van, azért nem látszik. Mint Anyu.
Láttam tegnap az interneten egy szobrot. Három vagy négy férfit ábrázol (nem lehet pontosan megállapítani, és pont ez a lényeg, hogy ne lehessen), szorosan egymás mellett, szorosabban, mint a Laokoón-csoport tagjai, nem is csak egymás mellett, hanem félig egymásban (nem erotikus értelemben). Az egyiknek a keze annyira benne volt egy másikban, hogy a háta közepén jött ki.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
