NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 06:53 Összes olvasás: 72353| 626. | [tulajdonos]: ... | 2020-03-05 12:56 | Kedves Naplóm!
2020. március 5.
Zuhanyozni akartam álmomban, de a tusoló fala üvegből volt, és köröskörül mindenütt férfiak ücsörögtek vagy feküdtek egy-egy ágyon. Mintha szállodában lettünk volna, amelynek a falai leomlottak. A zuhany alatt állva vetkőztem, még ruhában voltam, amikor a víz magától elindult. Már a negyedik réteget hántottam le magamról, és még mindig nem voltam meztelen. Csak áztam ott ruhástól. A lábam alatti zuhanyzócsészében már bokáig ért a víz. A férfiak vagy nem vették észre, mire készülök, vagy nem érdekeltem őket, rám sem hederítettek. Nyugodtam lemeztelenedhettem volna, de a ruháim, mint a hagymalevelek, csak nem akartak elfogyni. Meddig kell nekem levetkőzni, hogy meztelen legyek? A semmiig?
„Az álmok nem jelentenek semmit. Mind csak zaj. Nem valóság: Mi a valóság? Az, ami pótolhatatlan. Úgy látom, nem tetszik a válasz. Csak, mert nem teljesen őszinte. Néha…, néha nagyon megrémítesz, Dolores. Ugyan, miért kellene félni tőlem?Nem attól, ami most vagy, hanem attól, akivé válhatsz.” (West World)
2020. március 4.
Egy órakor Sz. T.-nél és Sz. T.-nál (nahát, ugyanaz a monogramjuk, csak az egyik Tünde, a másik Tibor, vagy Teréz és Tamás, vagy Tamara és Tódor, mindegy. Az olvasónak, nem nekem. A vezetéknevük is más. Az egyiknek a lánykori neve, a másiknak a fiúkori neve.) T. rám sózta a leselejtezett ruháinak kb. a felét, ennek ürügyén kicsit rám zúdította a kapcsolati gondjait is (amikor a másik T. már nem volt otthon), hozzam haza, viseljem helyettük is, nekik már nem kell, pedig még nem nőtték ki, de a megosztott teher fél teher. Családterápiára járnak. Nem hiszem, hogy elválnak.
A Media Marktba menet beugrottam a Budapest Jazz Klubba asztalt foglalni a Kamilla Drabek Trió jazzkoncertjére. Krakkóiak. Amióta Alicia fél lábbal már a családba tartozik, megnőtt az érdeklődésünk a lengyel, sőt, a szláv kulturális események iránt. Februárban a Ganna nevű ukrajnai énekesnő trióját hallgattuk az Opus Jazz Klubban, most ez. A Visegrádi Négyek-jazzfesztvál keretében. Ingyen. A jegypénztáros azt mondta, jöhetünk nyugodtan érkezési sorrendben, de én asztalt szerettem volna foglalni. Telefonáljon ide, szólt a válasz. De én már itt vagyok, miért kellene telefonálnom, kérdeztem. (Nem árultam el neki, hogy szokás szerint, otthon hagytam a mobilomat.) Felírta végül egy papírlapra a férjem nevét. Mint akinek villa helyett kézzel kell ennie a húst, mert egy vadember (vadasszony!) arra kényszeríti. Kifelé menet az ajtóban egy bőgőbe ütköztem. Egy fekete hajú, alacsony, tömzsi nő próbálta bejuttatni az ajtón, ami folyton visszabillent. Segítek, mondtam, és tartottam az ajtót, amíg bejutattak, elől a hangszer, mögötte a lány. Thank you, köszönte meg hangosan a segítséget a lány mögött álló fiú. Are you from Krakkow? – értettem meg hirtelen a helyzetet. Yes, jött a válasz. Welcome, welcome, lelkendeztem, we are going to listen to you with my husband.
Sosem láttam azelőtt női bőgőst. Már csak ezért is érdekelt Kamilla. Érzékien játszott, együtt lélegzett, szinte táncolt a hangszerrel.
Koncert után még beugrottam T.-ékhez a ruhákért (ott laknak a közelben, és nem akartam egész délután egy szatyor ruhaneművel járkálni: Media Markt, uszoda). A Media Marktban sikerült leadnom javításra az e-bookomat. Elromlott a kapcsolója, három hét, mire lesz vele valami. Javítás vagy csere. Mintha valamelyik testrészemet kellett volna otthagynom, félembernek érzem magam nélküle.
2020. március 3.
Fiatal házaspárt tanítok spanyolra. Totálkezdők voltak, az ábécét, a kiejtést és a hangsúlyozás alapszabályait is én tanítottam nekik. Peruba készülnek, de kasztilliai nyelvjárásban fognak beszélni, ezt előre jeleztem nekik. Gyönyörűen ejtik a kétféle (fogínynél és a fogak közt alsó ajakbiggyesztéssel) képzett eszt, amire Peruban nem lesz szükségük, mert ott a magyar eszhez hasonló dentális eszt ejtik. De Peruban csak két hetet töltenek, később Spanyolországba akarnak eljutni. Az asszony nyelvvizsgát is szeretne tenni. Sokáig alapoztunk, elment az idő az ötféle „van” gyakorlásával. A múlt és a jövő idő a könyv szerint még messze lenne, de úgy éreztem nem engedhetem el őket úgy március végén egy latin-amerikai országba, hogy csak jelen időben tudnak beszélni, ezért ma zanzásítva elmagyaráztam nekik a teljes igerendszert, a kötőmódot is beleértve. Azt hittem, nehezebb lesz, de nagyon fogékonyak, főleg a nő. A közelmúltat, az elbeszélő és a folyamatos múltat egyébként sem lehet külön tanítani, csak egymással való összehasonlításban. Először soknak tűnik egyszerre, de később nem kutyulják úgy az igeidőket, mint azok, akikkel szépen sorban, előbb az egyiket, aztán a másikat gyakoroltatják. Volt egy tanítványom B1-szinten: kizárólag folyamatos alakokat tudott használni, ha a múltba tévedtünk. A spanyol gyerek sem úgy tanul meg beszélni, hogy amikor megszületik, csak jelen időt hall, és mire felnő, már a kötőmódba is beavatják. Mint amikor a nagykorú először ihat.
2020. március 2.
Volt egyszer kismókusunk. Igaz csak pár órára. Az erdőben találtam egy fa alatt. Valószínűleg kiesett a fészekből (odúból?). Megpróbált felszaladni a fára, de nem bírt, mindig visszaesett a földre. Hagyta magát megfogni. Amikor a kezembe vettem, szopni kezdte a tenyeremet. Száraz meleg volt aznap, a kismókus az izzadságcseppeket szopogatta le a tenyeremről. A gyerekek itthon oda voltak a gyönyörűségtől. Tartsuk meg, könyörgött B.. Nem lehetett. Felhívtuk a budakeszi Vadasparkot. „Kislány”, mondta a férfi, aki átvette az apróságot, „már van egy fiúmókusunk, így most lesz párja is”.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
