NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 15:37 Összes olvasás: 72276| 578. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-02 13:31 |
2020. jabuár 2.
Néma férfialakot üldöztem álmomban árkon-bokron keresztül. Valamit elrabolt tőlem, és a vállára vetve vitte magával sietség nélkül, szinte közömbösen. Először azt hittem, a kabátom az, olyan üresen hevert a vállán, hiányzott belőle a testem. Aztán rájöttem, hogy pont a testemet viszi. Az hever a vállán úgy, mint egy levetett kabát. El voltam tökélve, hogy visszaszerzem. „Hajcihő” –ez a szó ébresztett.
Visszaaludtam. Anyuval vitatkoztam a következő álmomban egy nagy asztal mellett, ami köré egyre többen gyűltek. A vitánk így a végén olyan lett, mint egy bírósági tárgyalás. Anyu egy székben ült. Ő volt a tanú, akit kihallgattunk. Én az asztal végén álltam, parancsoló testtartásban, mint egy felkiáltójelnek öltözött kérdőjel az ügyészségi jelmezbálon. Anyu valami nőről beszélt indulatosan, panaszkodva, ahogyan a valóságban szokott, amikor beleéli magát a mártírszerepbe. Hogy az a nő milyen undok volt vele, és hogy kihasználta őt. Félbeszakítottam. „Én ezt nem fogom végighallgatni”, kiabáltam, „fogalmam sincs, ki az a nő, nem vagyok rá kíváncsi.” Anyu ártatlan szemmel, csodálkozva nézett rám. Akkor jöttem rá, hogy végig magáról beszélt. „Anyu fénymásol”– ezt mondogattam magamban ébredés előtt.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
