NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-30 20:46 Összes olvasás: 72033| 566. | [tulajdonos]: ... | 2019-12-27 13:16 | 2019. december 25.
Kedves Naplóm!
Újra lesz magyar űrhajós. Nem tudom, mit szólna ehhez Vajdics mama (alias Kapási Anna –Annuska). Ő nem hitte el Farkas Bertalan űrutazását, ahogyan a Armstrongék Holdra szállását sem. Ha tudta volna, hogy Edwin „Buzz” Aldrin az Apollo 11 holdkompjának landolása után úrvacsorát celebrált az űrben! De ezt nem közvetítette a Szokol-rádió, amin Annuska a Déli krónikát hallgatta miközben a Kossuth utcából átsétált hozzánk a Bartók Béla utcába. Érdekes, Hegedűs mama is a Kossuth utcában lakott, csak ő Körösújfaluban. Erre először csodálkozom rá. Úgy látszik sikerült ötvenöt évig két külön agyrekeszben őriznem ezt az egybeesést. A két mama annyira különbözött egymástól, hogy nem lakhattak ugyanolyan nevű utcában. Kossuth és Kossuth nem említhető egy lapon.
Vajdics mama a Szokol-rádiót a füléhez szorítva végighallgatta a Déli krónikát, és amikor hozzánk átért, nekünk is közvetítette a műsort -- a maga sajátos látásmódja szerint. Számára az „űr” fogalma nem létezett, tehát az űrutazást is értelmezhetetlen dolognak tartotta, amit a politikusok azért találtak ki, hogy elvegyék tőle az Istent. Mert az égben csak Ö lehet, plusz az angyalok, meg a holtak lelkei. Ő is oda kerül majd (hamarabb, mint Farkas Bertalan, aki akkoriban még fiatal ember volt), így kellett lennie, különben mi értelme lett volna hétfőként templomtakarítás közben meginni a vasárnapról maradt szentelt bort.
A pujagyűjtő witcherekről beszélgetett ma a két kisebbik fiam. Egy lengyel szerző fantasy-regényéből szedve a szót. A witcherek feladata a lidércek összegyűjtése, magyarázta a középső fiam. A falubéliek az elszaporodott házi démonokat szedetik össze velük. De ilyen munkára senki nem jelentkezik önként. Az utánpótlást erőszakkal kell biztosítani. Ezért van szükség időnként a gyerekek, a „puják” elrablására.
Kérdeztem a fiaimait tudják-e, mit jelentett az én gyerekkoromban a pujaszedő. Én keresztanyámtól halottam mindig: ha nem leszek jó, jön a pujaszedő, és elvisz a zsákjában. A szótárak nem tudnak egyezségre jutni abban, hogy a puját pontos jével vagy elipszilonnal írják. Bennem pontos jével él.
Babakocsit tologató fiatal nő mellett haladtam el ma futás közben. Elég nagy kislány ült a kocsiban, az volt az érzésem, hogy akár a saját lábán is járkálhatna az erdőben. Beszélgettek. Pontosabban, az anya beszélt a kislányhoz. Amikor melléjük értem, én is szóba kerültem: „A néni meg fut. Fut, szalad.” Ettől a „fut, szalad”-tól váratlanul teljes erővel rám zúdult egy képsor a gyerekkoromból. A Mama udvara, nyári fényekkel, hangokkal, talán még illatokkal is. Egy pillanatba sűrítve minden, amit Mamánál éveken keresztül megéltem. Mint Borges Alefjén keresztül néztem volna vissza a múltba. Először nem értettem, honnan kerül elő hirtelen ez az emléksűrítmény. A múlt kondenzátuma. Édes–savanykás ízekkel, mint a Mama baracklekvárjai. A befőttként eltett nyarak. Aztán rájöttem, hogy valószínűleg nekem mondták, amikor kicsi voltam, kb. akkora, mint az a babakocsiban ülő kislány, hogy „futszalad” – így együtt a két szót. Állítólag nagyon mozgékony kisgyerek voltam. Olyan, mint a csík. Most hiperaktívnak neveznének. Öngyilkosság volt ezt a három regényt bevállalni. Másfél év zombiságra rendezkedtem be. Senki ne járjon erre, különben felfalom. Mindent, ami mozog.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
