NAPLÓK: Minimal Planet
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 17:41 Összes olvasás: 130501| 1389. | [tulajdonos]: Kartonpapa | 2023-04-30 09:16 |
Vigyázat: spoiler!
Csak az olvassa el, aki nem akarja megnézni a darabot.
*
*
*
*
*
Erős színpadi érzéke van Tasnádi Istvánnak, ez kétségbevonhatatlan. Az alaphelyzet, hogy a férje elvesztését el nem fogadó özvegy egy kartonból kivágott alakkal megy vendégségbe a testvéréhez. És elvárja, hogy mindenki tegyen úgy, mintha Miklós élne. Kiindulópontnak nem rossz, és őszintén szólva az író sokat ki tud hozni ebből a helyzetből. Főleg azt, hogy a cselekmény előrehaladtával kiderül, hogy Miklós egy feleségét és fiát elnyomó, kegyetlen figura volt. Az ember nem is érti, hogy miért nem éreznek felszabadultságot a zsarnok elvesztése után. Az önmaguk és egymás becsapására épülő bonyolult kapcsolati háló valamelyest magyarázat lehet erre, de az író ennél "jobbat" talál ki: ezeknek az embereknek (értsd: a magyaroknak, en bloc az egész népnek, jobbosoknak és balosoknak) kell az elnyomó, mert azt szokták meg, abba szocializálódtak bele. Amikor a kartonfigurát összetépi a fiú, elkezdenek tombolni, de aztán megrettennek a szabadságtól, és valahogy visszahozzák Miklóst a széttépett kartonállapotból az összeragasztott kartonállapotba, és újra alárendelik magukat ennek az általuk kreált figurának. Nagy világmagyarázatnak tűnik a darab, de lényegében nem több, mint egy népet ostorozó Ady-vers, vagy az Egy mondat a zsarnokságról hígított újragondolása. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
