Álláspontom szerint a DOKK-ra kellenek a matricák. Például a nekünk nem tetsző versnél HÁNYÓS PARNASSZUSZIVAL, esetleg TROTTYOLÓ MÚZSÁVAL fejezhetnénk ki a negatív elragadtatásunkat. Ez sok mindent megoldana. És emelné a színvonalat.
Úgy érzem, egyre nehezebb bármiféle biztosat állítani arról, hogy mi a költészet. Egyszerre határátlépés és határok tiszteletben tartása, hagyományok elfogadása és frivol játék a hagyományokkal, forma és formabontás, plakát kiragasztása és plakát letépése, kiabálás és suttogás, sakk és iszapbirkózás, fröccs, tea és akár málnaszörp is, indulatosság és nyugalom, nézése plafonnak és csillagos égnek, de legfőképpen szemlélet. Kíváncsiság, a dolgok kezdetére és végére. És ebben az a nehéz, hogy a mostból nem tud kiszakadni még a költő sem, így kudarca determinált. De másoknak az ő költői kudarcai végtelen gazdagságot jelenthetnek. Ezért olvasunk (és írunk) verseket.
Unalmasak ezek az anti-szexi viták arról, hogy mi költészet, és mi nem az. Egyfelől minden az, másfelől pedig semmi sem az. Praktikusan pedig a kanonizált lírai hagyományt (a holt költők társaságának műveit) tekinthetjük biztos költészetnek. A jelenlegi alkotók műveit pedig nevezhetjük "esetleg költészetnek". Néhányaknak persze sanszosabbak a produktumaik, a többiek termékeihez viszonyítva. És igen, a rendszer hibája, hogy nem a holt költők ítélnek, hanem azok az esetleg költők, akik itt élnek köztünk/bennünk. Talán lehetne fogadásokat kötni arra, hogy a halála után harminc vagy hatvan év elteltével ki számít már/még költőnek és ki nem. Nyilván igen fiatal fogadók tehetnék csak meg a tétjeiket a biztos tudás nyereményének reményében. Nagyon komolyan gondolom,, hogy sem az irodalomtudományi vagy tradicionális költészet felfogás sem a modern, posztmodern, ultramodern költészetfelfogás, sőt, egyetlen költészetfelfogás sem abszolút érvényű. A költészet szerintem emberi lényekben (és által) élő rendszer és mint ilyen, mindenkor sokrétű, színpompás, eleven. Játék tehát. Ám egy olyan játék, amelyben szabályok és szabálytalanságok is megengedettek. Ez a nehézsége a költészet művelésének és befogadásának. Aki nem szívesen vállalj ezt a játékot és bizonytalanságot, az legyen inkább zenész vagy képzőművész esetleg ponyvaregény gyártó.
