NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 16:06 Összes olvasás: 13546| 73. | [tulajdonos]: A hentes | 2018-10-05 10:57 | Piacra menni nem muszáj. Ott a hipermarket. Mindjárt öt is a környéken. De az nem ugyanaz. Árban semmiképp. A piac drágább. Az, hogy ártatlan kofák honnan szerzik be, mindegy, fő az illúzió. A szalonna-és hagymaszag. Ezért járunk ide keddenként. Paradicsomot öt, almát két helyről. Banánt mindig roma sráctól. Az áfonyát a szélső, megfáradt fejű, valaha szép-volt nénitől. Tojást az idős, szemüveges házaspártól. A kolbász csak itt jó, a sonka csak ott. Akkor is, ha ugyanolyan. Csak mert nálunk így szokás.
Már nem fér el a hűtőben, de csak bepréseljük. Akkor is, ha a legalul és legfelül lévők is szétnyomódnak. Be kell vásárolni, ha kell, ha nem.
- Ma fasírt, holnap slambuc, azután gombás spagetti, majd rántott sajt, és aztán, mi is? De talán megvettünk hozzá mindent… - mereng barátom, titkon reménykedve, hogy még pár percig turkálhat a rondábbnál rondább zellergumók között. /A vita azon szokott menni, hogy én a lehető legbizarrabb formájú választom, ő meg egy szabályosabbat, merthogy ő pucolja, és azt könnyebb./
- Megmeg – csak menjünk már haza, pisilnem kell – toporgok.
Utána meg már engem kell húzni, mert leragadok a kínai boltnál. Gagyibbnál gagyibb játékok. Kinyomható belű gumibéka, egy vihart – se – bíró szivárványos esernyő. Pónik, dinoszauruszok.
- Kár, hogy megszűnt a bedobós! – siránkozunk – Így hol vesszük meg a harminckettedik büdös Kukaszörnyet? – keseredek el.
- Most a hentes az elsődleges – megy át felnőttesbe barátom. Mintha nem ő lepett volna meg az első Kukaszörnnyel…És még sokkal.
A hentes – az egyik – szép darab ember. Két és fél disznónyi. Még szerencse, hogy békés jószág. Tudja, mennyi só kell bele. Mármint a vénasszonyokba, hogy hű vevői maradjanak. Megkérdezi, hogy vannak, segíthet-e. Ha kell, a legalsó körmöt veszi ki a kupacból.
- Húsz deka angolszalonna, húsz deka füstölt lapocka, egy csirkemell. Ne azt, hanem ezt itt. Nem, nem ott, eggyel arrébb. Balra.
Rádobja a mérlegre. Ami véres. Véres lesz a zacskó is. Barátom átveszi. Nem tudom mi iszonyúbb. Hogy véres, vagy, hogy fel se tűnik neki. Mikor szóvá teszem, azt mondja, mindegy, úgyis megfőzzük.
A második hentes vörös bajszú vadászember. Az ember nem tudja eldönteni, hogy sorozatgyilkosra, vagy harcsaverő parasztra hasonlít jobban.
- Egy szál száraz csemegekolbászt kérünk.
- Más nem lesz?
- Nem.
Rádobja a mérlegre. Véres. Húsdarabos. Nyújtja a visszajárót. Olyan a keze, mintha könyékig járt volna egy lóban. Forog velem a világ. Nem bírom elvenni. Barátom kisegít.
És nem főzzük meg. Csak nekiesünk, mert kurva éhesek vagyunk. Mert nálunk így szokás.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
