NAPLÓK: JÓ ÉJT! Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 15:06 Összes olvasás: 13578| 56. | [tulajdonos]: Oroszlánszív | 2018-08-31 11:17 | Azért is elmentem a cirkuszba.
A véres kezű állatkínzóknál csak a véres szájú állatvédőket utálom jobban. Honnan tudják, mi a jó egy állatnak? Miért jobb a természetben éhezni, ázni-fázni, mint egy kényelmes ketrecben feküdni, és napi pár perc munkáért talizabálni magad drága marhahússal? Hogy a kiképzés kegyetlen? És a gyerekek oktatása nulladiktól nyolcadik óráig?
Verik őket? Ritkán.(A gyerekeknél meg egy-két pofon a legjobb családban is elkel, sőt ott még inkább, „hogy ember legyen belőle”.) A jutalomfalat hatásosabb. A cirkuszi állatok kétszer-háromszor annyi ideig élnek, mint a szavannalakók. Szükség esetén orvosi ellátásban részesülnek, míg a vadon élők, ha megsérülnek (ami kikerülhetetlen a szarvas-patás prédaállatok elejtése során), hosszas szenvedés után pusztulnak el. Ha szerencséjük van, egy hiénafalka elevenen felfalja őket. Vajon ők mit választanának? Persze, nem választhatnak. És ha igen, bizonyára nem egy kis húgyszagú boxot. De tudjátok, kedves nagyonjólinformált állatvédők, hogy az oroszlán egész napját fekvéssel tölti? Csak három naponta kel fel, mikor megéhezik. Ha a hasa nem hajtaná, egész nap süttetné.
Én is el tudnám képzelni, hogy a koffeintabletták, duplaébresztő és hideg zuhany helyett egész nap az ágyban dögöljek. Pardon, öt-tíz percre kimegyek a színpadra, eljátszom, milyen veszélyes vagyok, incselkedem az idomárral, hogy aztán mégis szót fogadjak és felálljak a dobogóra. Nagy cucc.
Egy embernek kettő-négy hét szabadság jár, egy oroszlánnak fél év, az egész idényen kívüli időszak. Az év másik felében pedig bejárhatja a fél világot. Mobilis szálloda teljes ellátással, ingyen. Hogy neki erre nincs szüksége?
Higgyék el, azért ki lehet bírni. Igaz, hogy már kezdem unni. Mindennap ugyanaz a kaja. Ugyanaz a pasi. Ugyanaz az idétlen nyerítés a póni karámból. Az elején még élveztem, hogy a gyerekek ujjal mutogatnak rám. Fontosnak éreztem magam. Aztán előjött a régi parám, hogy van valami, amit ők tudnak, de én nem. Jólesett véletlenül szembe hugyozni a kíváncsiskodókat. A pofájukba hördülni. Ilyenkor úgy éreztem magam, mintha én lennék a király. Vagy királynő. Akit esténként piros műsörénnyel látnak el. Mert a hím oroszlánok mutatósabbak. Micsoda szexizmus! Az istállófiúval csak lopva, sötétedés után tudok flörtölni. Hátamat a ketrecnek dörgölöm, ő megvakargat. Intimebb viszonyra csak egyszer került sor, mikor az augusztusi viharban kialudt a villany. A férjem másnap azt kérdezte, miért van emberszagom. Eddig nem érezte?
Rábeszéltem a szeretőmet, hogy szöktessen meg. Az első próbálkozás kudarcba fulladt, mert mikor kijutottam, nem tudtam ellenállni a kísértésnek, és felfaltam egy malacot. Hangos sivítása lebuktatott. Másodszor a férjem árult el féltékenységében.
Harmadszor sikerült. A fiúm azt mondta divatfotózásra visz, ami a cirkusznak szép summát fog hozni. Az igazgató persze nem tudott róla, és a tett napján szokatlanul sokáig aludt, (miután az istállófiú egy itallal kedveskedett neki).
Alig hittem el, hogy kijutottam. Boldogok voltunk együtt. Bár a híradóban bemondták, hogy az egyik alkalmazott ellopta az oroszlánt, senki nem akadt a nyomunkra. Aztán ősz lett. A következő idényben meg már új oroszlánnal járták útjukat.
Minden jó, ha vége jó, csakhogy itt még nincs vége. Egyre unalmasabbnak találtam az istállófiút. Egyre ostobábbnak.
- Istállószagod van! – mondtam, és az ágy másik végébe kuporodtam.
Rosszalló nyerítésétől megkordult a gyomrom.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
