NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 12:13 Összes olvasás: 1355350. | [tulajdonos]: Órarend | 2018-08-26 23:19 |
Bekopogtam. Szólt, hogy „Gyere!”. Mentem. - Visszahoztam – nyújtottam át a Bach kottát. - Tetszett? – kérdezte. - Aha, persze – húztam ki magam. Ebből tudta, hogy bele se néztem. És azt is, hogy nem tudok zongorázni. - Majd én megtanítalak! – ült a pianínó tetejére. - Köszönöm, most nem érek rá. - Nekem van tíz percem – lóbálta meg a lábát. Szép volt. Annyira, hogy megijedtem. És félelmemben futni se mertem. Előbb a blúz került le. Fehér melleken fekete bimbók. - Épp, mint a zongora meg a billentyűi – motyogtam. Nevetett. Kiábrándítóan művészietlenül csengett. Megcsókoltam. - Ez a szám már ebédelt. De ez itt még nem – mutatott lefele. Végtelenített lejátszás következett. - Egy-két-há, megy ez! Csak gyakorolni kell! És tényleg ment. - Ez az, tartsd az ütemet – kopogta a zongora tetején. Épp az Á hangot mutatta be, mikor megtörtént. Észre se vettem, hogy nyílik az ajtó. Csak a hétéves forma szemüveges fiút kottával a hóna alatt. Apró keze ökölbe szorítva. - Tanár néni, háromtól én leszek.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!