NAPLÓK: JÓ ÉJT!
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 11:13 Összes olvasás: 13552| 48. | [tulajdonos]: Disszonancia | 2018-08-22 13:56 |
Eddig mindent félbehagytam.
A festéssel bírtam ki legtovább, csak akkor fejeztem be,
mikor felvettek a képzőművészeti egyetemre.
Az oké, hogy nem gyűjtök már bogarakat,
és nem szaporítok hörcsögöket az ágyneműtartóban.
De hogy mindent, ami jól megy, befejezzek?
Csak azért sem. Újrakezdtem a hegedülést. Harmadjára.
A tanárom szerint elképesztő talentum vagyok.
Én is azt mondanám óránként háromezer forintért – bárkinek.
De egyébként, szerintem is.
Az ex-pasijaim szerint úgy hagytam ott őket, mint egy rühes macskát
az esőben. Lehet. De megérdemelték. Nem vettek fagyit, meg autót.
Az ex-csajaim szerint kurvának néztem őket. Ha egyszer azok voltak.
Pár szép szóért elmentek egy olyan gyanús alakkal, mint én.
Ma hegedűóráról hazafelé jövet a buszmegállóban leszólított egy
kocsmai arc.
- Mennyi, kislány?
- Nem vagyok eladó.
Majd:
- Hát szabad egy hangszert a földre tenni?
- Miért ne szabadna? Ha nem fér el a kezemben.
- Odafele elfért? A húgom 17 évig hegedült. Mindig a kezében tartotta.
Ha gyereke lenne, azt is a földre rakná?
- Nem szeretem a gyerekeket.
- Nem szereti a hegedűt se.
Ez már több volt a soknál, bemostam neki egyet a keménytokkal.
Csak pár nappal később vettem észre, hogy megrepedt.
Felhívtam az egyik exem, hogy bocsánatot kérjek, csak úgy.
Már nem emlékezett, miért.
- Visszakérhetem a…? – de nem jutott eszembe mit.
- Ha eddig elfért, tőlem maradhat – mondta.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
