Hetedíziglen: versek

Hetedíziglen bloggernek 3 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 05:44 Összes olvasás: 263621

Korábbi hozzászólások:

7030.	[tulajdonos]: versek	2024-01-29 08:39
Kedves Játszótársak, jöttem a versekkel. Heten vannak. Üdv: Moha 1. Fő tér 21. gyenge eső szitál hibátlan nem vagyok zene szól halk gitár ott szőke fény ragyog csak egy pillanat volt a tér sem üres már minden kis kő dalol egy kóbor macska vár 2. Hét perc fény Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy- anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán. Haja szőke kalászok pillanatát idézi. Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e mint Claude? Nem tudom. Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek. Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret. Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív. Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan. A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor- zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát. Jegenyenyár. 3. pillanat hibátlan bőröd szőke pillanat ledönt lábamról a delej kábulat fény szitál ekkor csillámló ködöt cseppeket gyűjt össze gödrös köldököd elveszik a tér geometrikus homály kő kövön nem marad átadom a lét birtokjogát 4. Árván és ártatlanul Az ekrazittal lebontott város egy pillanatra feltámad az emlékezés tükreiben, és hibátlan lesz megint a sok ház, tér és utca, de összedől újra, és megint az emlék lesz erősebb, köveit betakarja a por, a porra keserű guanót ragaszt az idő, és nem vesszük észre, sosem volt a miénk, csak laktunk benne árván és ártatlanul, de főleg boldogan, mert a fény vendégei voltunk, de gyermeki szőke hajunkra az ég már deres őszt szitál. 5. Sarki fény Hibátlan szőke a téren, rőt fény szitál, ékkő pillanat. 6. Két sorra „Miközben nyugodtan legel, minden vad látja a leshelyet.” (Filip Tamás) Miközben nyugodtan legel, a leshelyt látja mind a vad, s lépteik alá hever minden hibátlan pillanat. Idő és tér nem balzsam ott, szőke kövek közé jutottam, akaratgyenge angyalok szitálnak fényt bennem unottan. 7. A síron túl Eső szitál, de szőke fényed áttör a téridőn. Jövő, se messzeség nem feledtet el. Te vértelen fehéren pihensz rideg kövek között. Varázs-kör, mi téged átölel, a holtak titka. A pillanat csak áll, a csöndbe dermed. De végtelenbe átlopott szerelmed nem enged el, szakíthatatlan inda. Tavaszt se várva, télbe burkolódzom. Szememre barna, nagy bogár, a bánat ül. Olykor álmodok veled. Helyetted is árva-én a régi képet óvom. Szemöldöködnek íve oly hibátlan. S dalunkat dúdolom, hisz úgy szeretted.

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!