NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 02:21 Összes olvasás: 263176Olvasói hozzászólások nélkül| 7023. | Krisztina: pályamű | 2024-01-24 19:42 |
Hét perc fény
Folyóparton ülök az Epte kanyarulatában, és festem a vizet
meg azt a négy fát, akár Monet. Mellettem egy fénykép. Nagy-
anyámat ábrázolja a szép ruhában a cseresznyefán.
Haja szőke kalászok pillanatát idézi.
Itt is rám hasonlít. Vajon azokat a fákat festem-e
mint Claude? Nem tudom.
Néha köd szitál képeimben, máskor ragyogó rózsaszínek.
Mindig áradnak, sosem fogynak, formátlanságukkal töltve ki a teret.
Jegenyenyaram. Belefestem a szelet, ha hajlik is
a törzse. Egyenesen áll. Ki kellett jönnöm ide, mert valaki jegenyenyárnak hív.
Meg kellett tudnom milyen a kérge. Pihafa. Mosolygok. Puhafa. Erős ez a törzs, hibátlan.
A férfi leül a Rábához, kinyitja a horgászbotot, a kicsi széket, és átváltozik
költőből horgásszá. Nézem a Rába mosta köveket, mert
nem kell Epte, nem kell Franciaország, sem Monet. Csak a fű a nevetés. A szél bor-
zolta folyó. A férfi. Beleharap a körtébe. Mézízű. Szeretem a vadkörtefák illatát.
Jegenyenyár.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
