DOKK

Hetedíziglen bloggernek 1 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 23:47 Összes olvasás: 262234

Korábbi hozzászólások:

2999.	[tulajdonos]: helyzet	2020-08-24 19:26
Ihaj, érkezett még egy remek extra. Valakiket még nagyon várok, én se írtam, Bozsó meg reumakezelésen van, de azért szerda este szeretnék zárni. Írjon, aki halasztást kér. Erényes, de könnyen megvesztegethető vagyok.

2998.	Francesco de Orellan: Extra	2020-08-24 16:16
Ha már van egy extra küldök én is egyet. Francesco de Orellana kvörheny eleje remek közepe nyálas önmagam hiszem eleje vége közepe nyálas önmagam hiszem eleje nyálas közepe remek önmagam hiszem eleje vége közepe remek önmagam hiszem

2997.	[tulajdonos]: vendégszöveg	2020-08-23 23:02
Kedves Játszótársaim ! Már hét vers érkezett, és egy extra. Ma nem jöttek vendégek, nem is bánom. Nem mintha bajom lenne a vendégekkel vagy ilyesmi, sőt határozottan vendégszerető ember vagyok, és jó háziasszony, szinte már nyájas. Tény, hogy nem szoktam megdobálni kedves vendégeimet építőkockákkal, sokkal finomabb módszerekkel veszem rá őket a távozásra. Ám most szabad délutánom volt, mehettem volna moziba, de egy jó filmet se adtak. Jött a vihar, beültem egy könyvesboltba olvasgatni, és itt nyílt ki Polcz Alaine macskás könyve. "Szívem görcs, vérem szilvalé, közeledem hetven felé" (Weöres: Fekete Kandúr) és azóta ez a két sor itt tanyázik a fejemben, nem tudom távozásra bírni, na jó, nem is akarom. Jó vendég. Remek, megint írok itt a vakvilágba. Pedig amikor elkezdtem, még a legelején elhatároztam, nem, nem így volt, inkább a közepe felé lehetett az, amikor figyelmeztettem is önmagamat, hogy nem kell mindent leírni, főleg, ha ilyen nyálas lesz a vége.

2996.	Szilasi Katalin: vers	2020-08-23 17:24
Középen Az idő, mint nyálán a meztelen csiga, elejétől végéig kúszik, egy kis időre középen megáll. A magam idejének önmagam vagyok a közepén, s hiszem, nekem e remek hely kijár. Ha mégsem, hát ott a vég, végül is odavezet utunk. S a végállomáson előbb-utóbb mindenkivel összefutunk.

2995.	[tulajdonos]: helyzet	2020-08-22 19:47
Éljen, 2 újabb vers érkezett ! Várom a többit, én még nem írtam, egy sor sem jut eszembe. Kergetőznek, játszanak a gyerekek, itt van egy ovis barátnő is. Ezt hallom a gyerekszoba felől. Zsuzsó: (6) "Julcsika!! Vendégeket nem dobálunk! Látjátok ez a nevelés hatása, büszke is vagyok magamra !

2994.	Hepp Béla: Extra	2020-08-22 19:17
Zsöllye 5/90 Az eleje; nyálas, homályos klasszikust idéz. Még hiszem, hogy megtalálom benne önmagam. 50/90 A közepe: kissé ragad, édeskés, mint a méz, de legalapvetőbben gondolattalan. 86/90 A vége: örömmel állok fel. A lábam megremeg. A szék zsibbasztotta - vagy a műremek.

2993.	Hepp Béla: pályavers	2020-08-22 19:12
egyéjszakás Nem volt se eleje, se közepe, se vége, nem tudtuk, merre tart; jéggé fagy, vagy ég-e, pusztító lesz, vagy egyszerű-remek lesz… mikor majd nyálas önmagam padján megfeneklesz, úgy lásd te is, ahogy én hiszem undorom ez égszínkék íriszen.

2992.	Oláh Imre: Vers	2020-08-21 04:20
hiszek hiszem a változást tavaszból a nyárba. Hiszek az elemek körforgásának az eleje-közepe beékelésének melyben láthatatlan önmagam vége hiszek anyám szemének s apám szavának hiszek az okoknak és okozatoknak s, hogy bárki lehet remek hiszem, hogy Isten tud kegyetlen is lenni ha úgy lehet s, hogy a nyálas csókban kevés a harmónia csak egy dolgot nem hiszek, hogy az ember megváltozna

2991.	[tulajdonos]: helyzet	2020-08-20 22:45
Kellemesen meglepődtem, már 4 vers érkezett ! Másik kellemes meglepetés- ezt olvastam ma Fazekas Mihálytól: "Fellegek helyett, levegőnket a por Őgyelíté fel, hogy az útazónak Mind szemét-száját bekeverje piszkos Rajzolatokkal." (A kelletekorán jött csendes esőhöz) A kellemetlen: Leo (öt hónapos pofátlan macska) a billentyűzeten ugrált egy légyre vadászva, és valamit átállított a gépemen. De a legyet elkapta :) Sajnos a szúnyogok nem korbácsolják fel harci ösztöneit. Nagyon várom a további verseket, szép estét:Klári

2990.	Ö. N. E.: vers	2020-08-20 19:17
Ötvös Németh Edit festem a szobát naplemente mint tojássárga kivillan a lazacszínű habból mellette fakó orgona kissé haragos ég pont mint én hisz annak látnak fáradt hisztérikának mert senki nem melegítette meg az ebédet hárítanak a népek ahogy “ verem” az asztalt vissza is beszélnek remek gondolom a hangulat miatt megvetem nyálas önmagam hiszem hogy nem ez a vége ha már az eleje a közepe kudarcba fulladt e csúfós ebédnek pihenek csöppet a konyhaszéken közben elmagyarázom hogy nekem a kanapé most álom még az orrom hegye is maszatos csak magamba töltök egy kis erőt aztán folytatom a radiátoros falon lilát kenek majd rózsaszínt fehérrel mosom át az egészet lehet nekem fog csak tetszeni e tölcsér nélküli fagyi de öröm tölti el bensőmet mert végre lekenhettem a halálosan unt koszos pisztáciazöldet

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!