Hetedíziglen: íme

Hetedíziglen bloggernek 4 feldolgozatlan üzenete van.
Kezelésükhöz itt léphet be.

NAPLÓK: Hetedíziglen
Legutóbbi olvasó: 2025-05-11 06:36 Összes olvasás: 359291

Korábbi hozzászólások:

116.	[tulajdonos]: íme	2019-04-29 22:22
Kedves Játszótársak! Megindítóan szép alkotások születtek. Holnap este tudom megnézni a szavazatokat. Köszönöm mindenkinek, aki beszállt a játékba. A. 1. Mosdatlan emberek szagában ülök a buszon. A város színei összemosódnak az ablaküvegen. A hidakon gyöngysor. Az épületek szelencék. Az eső le akarja áztatni róluk a nyomor foltjait. Nézem, milyen szépek, ahogy ellenállnak. A sirályok a folyó felett, mint a jól programozott drónok – soha nem ütköznek egymásnak. Jó lenne valamilyen irányban túlrajzolni ezt a verset. Figyelni, ahogy magától helyreáll benne az egyensúly. Vagy csak gyönyörködni a kibillentségben. 2. eső áztatja a koldust foltos ruháján a nyomor szaga de ez neki nem számít dohányszelencét talált, rágyújtana az éhségtől egyensúlyát vesztve a mocskos tócsába zuhan a talált dohány is elázik ő ettől olyan boldogtalan 3. BalraEl... Az egyensúly végleg felborult A nyomor meg befelé fordult Kint nem látszik már szaga sincsen Szelencébe záródott minden Foltot varrok az idő hátára Az eső lassan mindent eláztat 4. Könnyléptű Minden nehéz lett… torz, eső- -pattintott aszfaltbuborék csak végeláthatatlan tört elő, s a folt hátán foltos kerek ég szédülten nézte; mennyi jel - tititi titá ti – olvad el… Látod, elverted, sárig aláztad énem, s most az eső is eláztat, nyomor kint, bent, eltépett álmok billegnek egyensúlytalan; fűszagod nyomán talán találok belőled csipetnyit, s ha van, lelkem szelence-rejtekén bezárlak, s ottfelejtlek én. 5. Pandóra körme akad, nem nyílik a szelence, esőfelhők türemkednek, foltos az ég, nyomorgó világot áztat a megkésett eső, kutyaszar szaga van a földnek, a virágoskertek sem teremtenek egyensúlyt, ülepedik a bűz. 6. A nyomornak szaga van. Eső mossa, hó lepi. Folt marad a nyomában, semmi sem áztatja ki. Van, aki nem ismeri, egyensúlyban élete. Jó szelleme kíséri szelencében elrejtve. 7. nagymama fájdalmát a reggel szelencébe zárja (finom míves darab) néha kiszökik olyankor egyensúlyát veszti tekintete foltos őszi égbolt eső áztatja mindent elborít a nyomorúság savanyú szaga

Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!