NAPLÓK: Kisvirág Legutóbbi olvasó: 2025-11-02 15:00 Összes olvasás: 25252| 3. | [tulajdonos]: a szerelem | 2004-05-21 19:40 | Kicsit előrerohantam a végkövetkeztetéssel, hiszen akkor még ezt nem akartam elfogadni. Jártattam az agyamat és nem jutottam semmire. Számomra megdöbbentő módon N. nem volt meglepve, hogy nem tudok dönteni. Azt mondta, miért van lelkiismeretfurdalásom azért, mert két embert szeretek. Nekem nem volt ez ilyen egyértelmű. Ő jobban tudta, hogy szeretem, mint én magam. Százszor végiggondoltam, de nem láttam a biztosítékot arra, ha N.-t választom, minden nagyon szép lesz. Mert az egy dolog, hogy lelkileg megértjük egymást, de mi van a hétköznapokkal. Arról nem beszélve, hogy tudtam, mindent elölről kellene kezdenünk, még lakni sem tudtunk volna hol. Amikor N. élettársa meghalt - rákos volt - mindent feladott maga körül. Eladta a lakását, felélte tartalékait, csak úgy volt bele a nagyvilágba. Ő sem hitte, hogy egyszer még új életet akar majd kezdeni. Egy szó, mint száz, újra nemet mondtam. Nekem legalább annyira fájt, mint neki. Egyedül a férjem nyugodott meg kissé. Nem tudtam hogyan viselkedjek vele ezután, de megkönnyitette a helyzetem. Ugyanolyan volt mint előtte. Semmi neheztelés harag vagy ilyesmi. Ezt soha nem értettem benne: ha valami bántót mondtam neki ő inkább a közelségemben látta a vigasztalást, én meg úgy éreztem, mivel megbántottam hátrébb kell lépnem. Szóval mindig azt vártam, majd haragszik, vagy visszavág de semmi. Csak a szomorúság ült a szemében mindahányszor. Még valami baj volt velem-s-vele.
Szar bevallani, de mint férfi sohasem volt az esetem. Ő tudta ezt, mint annyi mindent rólam. És ennek ellenére sem adta fel. Megbűvölve figyeltem ezt a mindent elsöprő érzést amit én okoztam, és nem értettem hogyan.
A következő hetekben kerestem a kiutat ebből a helyzetből. Hátha valamelyik pasi feladná, de eszük ágában sem volt elveszíteni engem. N.-t megpróbáltam meggyőzni, hogy az egy álom amit ő szeret, hiszen én nem vagyok az a tündér akinek ő beállít. Hajthatatlan volt. Sőt. Néha még én is elhittem, hogy szép vagyok, meg minden. Úgy éreztem magam mint a légy aki belekeveredett a pókhálóba. Minél inkább kapálózik, annál inkább elveszett. Persze volt némi álomszerű is ebben az egészben. Ha más mondaná én sem hinném el. Egyébként is inkább földhözragadt, racionális, és általában a legutolsó pillanatig józan szoktam lenni. N. ezt sokszor a fejemhez is vágta. És mégis... fel nem foghatom hogyan történt, de N. képes volt felébreszteni a legmélyebb álmomból is csak azzal hogy erősen rám gondolt. Mindegy hány kilométerre volt tőlem, mindegy mennyit aludtam előtte. Ezt teszteltük, mikor ébredtél óra perc, egyezett. Sokszor azt is megéreztem, ha valami baj volt vele, ha hülyeségeken törte az agyát. Ő állítólag még többet is érzett tőlem. Ezt nem tudom, hittem is meg nem is. Ja és még valami érdekesség, találtam valami ősrégi 20 kB-os bioritmus programot és az jött ki belőle, hogy N.-nel teljesen együtt fut a sinus-görbe, sohasem tér el, a férjemmel viszont pontosan egymás ellenkezői, vagyis csak a legalacsonyabb ponton találkoznak. Na igen, ha az ember látni akar valamit, akkor látja is. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
