NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 12:12 Összes olvasás: 39223| 87. | [tulajdonos]: az egyik régi | 2017-06-10 10:48 |
Egy régi, tatarozott, de még meg nem emésztett:
Daphné istene után bánkódik
Elfutottam, ha kellettem neked,
s zöld levelekbe csavarodva kuncogtam,
hogy megint pórul jártál.
Jegesforró lettem, érinthetetlen,
bőröm selyme helyett
babérfürtökkel kellett beérned.
Ha engem akartál, saját képmásomra
formáltam a semmit, és csodálkoztam:
hiányérzeted miért szül bennem is hiányt?
Hasztalan kerestél: önmagamba zárkóztam előled,
az egyetlen helyre, ahová te sem jöhettél értem.
Pedig oly kedves volt a karod
és karod ígérete:
tiszta otthon és mécsvilág.
A jobbat hajszolva hagytam el a jót,
s a jó, mint ujjak közül a víz,
megtarthatatlanul kifolyt életemből.
Ha most visszajönnél, nem engednélek,
elásnálak szívembe, Drágakő!
Nem adnám azt a földet senkinek,
és almafákat ültetnék köréd, visszajössz-e?
Többé nem kell koldulnod, körbejárva sebes lábakkal,
bennem igaz otthonra lelsz, visszajössz-e?
A rókáknak odújuk van, a madaraknak fészke,
de lelkem kamrájába csak te vackolhatod be magad.
Egyedül te, vagy üres lesz örökre,
s ha vissza nem térsz:
semmivé marcangolnak jelenlétükkel
a kopott, babérszínű falak. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
