NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona
Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 01:36 Összes olvasás: 39311| 12. | [tulajdonos]: hárs | 2016-03-12 23:50 |
Olyan vagyok, mint ez a hársfa, mondtad,
én meg el is hittem.
A kérgét mintha az arcodról mintázták volna,
ha fejed neki támasztottad, ráncaid
a fában folytatódtak.
Ha szél fújt, az ágak úgy lengedeztek,
ahogy te integettél a velünk elrobogó
vonat után.
A levelek olyan száraz-hűvösen simogattak,
mint érdes tenyered, mielőtt elaludtunk.
Gyakran ültem alatta, jó volt hátat támasztani,
vagy egy könyvvel elnyúlni a lombsátor alatt.
Neked is így dőltem, míg hosszú ősz hajadból
lófarkat, kontyot meg copfot csináltam.
Hallgatag és engedékeny voltál, mint a hárs.
Kemény. Nekem így voltál nagyszerű.
Miután meghaltál, rá sem bírtam nézni a fára.
Húsz évig haragudtam rá, amiért túlélt.
Mint a temetéseden, akkor is ott voltam,
mikor kivágták.
Láttalak meghalni másodszor is. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
