NAPLÓK: Kicsi Ólomkatona Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 12:27 Összes olvasás: 39225| 220. | [tulajdonos]: svédgyerek2 | 2019-02-28 21:08 | Ikrek
Az ikerbátyáim nyolc évesek. Mindig egyformák.
Ha az egyik ragtapaszt kap a térdére, a másik
addig szeleskedik, míg neki is kell ragasztani egyet.
A titkaikat senkinek se mondják el, csak egymás közt
beszélnek róla, ilyenkor ha messziről nézed őket,
olyan, mintha csokit majszolnának.
Karácsonyra kértem ikertesót, de azt mondták, ezt nem lehet,
az van, vagy nincs, mikor az ember születik.
Anya tegnap, miután lehorzsoltam a térdem,
magának is ragasztott egy ragtapaszt.
Amikor a titkainkról beszéltünk, messziről olyan volt,
mintha csokit majszoltunk volna.
Peti szerint az anyukám nem lehet az ikertestvérem,
szerintem meg egy tündérrel bármi megtörténhet. | |
| 219. | [tulajdonos]: svédgyerek | 2019-02-20 23:54 | Anya szerint ha nem tanulok,
csak kukás lesz belőlem.
Ma reggel jól megnéztem a kukásokat.
Volt köztük egy nagy darab, fura bajusszal.
Fütyörészve feldobta a kukát,
a kukásautó meg elkapta, s még egy papírfecni
sem esett mellé.
Amikor délután anya megint a matekkal jött,
elmondtam neki, hogy szívesen
vezetem majd a szemetesautót,
és fütyörészve fogok zsonglőrködni a kukákkal. | |
| 218. | [tulajdonos]: inkább így | 2019-02-20 22:33 | Palackposta
a foglyom vagyok
kikiáltok magamból
mindenki hallgat | |
| 217. | [tulajdonos]: szabadulóművész | 2019-02-20 22:23 | tojás
a kezdet nehéz
de kikelek magamból
szárnyakat bontok | |
| 216. | [tulajdonos]: pocsék | 2019-02-20 22:11 | pocsékol
a jövő kútján
a múlt koszos vedrébe
töltöm az időt | |
| 215. | [tulajdonos]: bejelent | 2019-02-20 21:56 | Palackposta
a foglyom vagyok
kikiáltok magamból
senki sem hallgat | |
| 214. | [tulajdonos]: kicsit javítva | 2019-01-26 23:28 | ferenc és a fenevad
ferenc olykor még felveszi a páncélt
rozsdás jószág, akár a test.
ferenc olykor még harcolni kész,
kardot köt, kesztyűt vesz.
Ilyenkor indulattal néz tükörbe:
„Fenevad, én fenevadam,
régente alig bírtam veled.
Láncra verve tartottalak,
éheztettelek vagy hányásig zabáltattalak,
ugyanaz lett a vége: csúfos vereség.
Ifjúkorom ádáz ellenfele,
felnőtt éveim megcsúfolója,
gyengülünk már mindketten.
Erőlködés minden harapásod,
erőlködés minden kardcsapásom,
mára nevetségessé lett ez a tusa.
Szívemben élő fogatlan oroszlán,
könyörülj immár rajtam | |
| 213. | [tulajdonos]: életjel | 2018-12-18 20:13 | Túl azon a még ismeretlen nyelven,
ami a miénk lehetne
azon a nem létező néven,
amin szólíthatnálak
túl azon a felfedezetlen ponton,
ami találkozásaink helye lehetne,
túl az idő és a tér koordinátáján,
a gravitáción is túl,
túl minden feljebbvalón és hatalmasságon,
természeti törvényen és gondviselésen,
túl a semmin, a mindenen, az egészen
végül mégis belémivódsz.
| |
| 212. | [tulajdonos]: némaság | 2018-11-28 18:05 | Ezen az őszön három kedves ismerősöm halt meg. Az egész évet nézve négy. Szerencsére mind a négy idős ember volt, a szerencsétlenség viszont az, hogy úgy szerettem volna, ha élnek még egy pár évet.
Remélem, nem botránkoztatok meg senkit, ha ötödiknek hozzájuk sorolom Ashát is, állatkerti sétáim aranysugarát, a titkos barátot, azért titkosat, mert felnőtt nőként az ember már ne egy elefántborjúval kacsintgasson össze.
Emberbarátaim halálában az volt az abszurd, hogy olyan váratlan volt. Az utolsó halála pedig a legabszurdabb. Nem is tudtam arról, hogy kórházba került. Két-három nap alatt a kisebb túrákat tevő, öreg, de jó formában levő barát rosszul lett, kórházba került, meghalt. Nem tudom, hogy a gyász-e ez a furcsaság, ez a zavar, amit érzek. Bármit csinálok, bármire gondolok, végül ide lyukadok ki. Mint amikor hirtelen ébredünk, és olyan valóságos még az álom, hogy összeszorul a szívünk, de közben mégis érzünk valami távoli megkönnyebbülést: hátha ez az egész meg se történt. | |
| 211. | [tulajdonos]: ferences | 2018-11-18 21:15 | ferenc és a fenevad
ferenc olykor még felveszi a páncélt
rozsdás jószág, akár a test.
ferenc olykor még harcolni kész,
kardot köt, kesztyűt felvesz.
Ilyenkor indulattal néz tükörbe:
„Fenevad, én fenevadam,
régente alig bírtam veled.
Láncra verve tartottalak,
éheztettelek vagy hányásig zabáltattalak,
ugyanaz lett a vége: csúfos vereség.
Ifjúkorom ádáz ellenfele,
felnőtt éveim megcsúfolója,
gyengülünk már mindketten.
Erőlködés minden harapásod,
erőlködés minden kardcsapásom,
mára nevetségessé lett ez a tusa.
Szívemben élő fogatlan oroszlán,
könyörülj immár rajtam:
egyezzünk ki döntetlenben”. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
