NAPLÓK: Frady Endre Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 17:46 Összes olvasás: 104411| 188. | [tulajdonos]: megkésett karácsonyi mese | 2018-01-19 17:26 | A kis gyufaárus lány
(Happy End-es változat)
Karácsony este egy didergő kislány rótta mezítláb a havas utcákat. Gyufát árult, de a közönyös emberek rá se hederítettek a portékájára. Napok óta nem evett és úgy érezte, hogy menten elájul. Már hazamenni sem volt ereje, mert a kis jégcsapos kunyhójuk, amelyben apjával, mostohaanyjával és annak tizenhárom lányával lakott, a város szélén volt, innen messze, nagyon-nagyon messze…
Meg aztán kedve sem lett volna otthon lenni, mert apja ilyenkor megállás nélkül karácsonyi dalokat énekelt. Apjának sajnos olyan fals hangja volt, hogy a fiatalkori Ki Mit Tud?-os bemutatkozó nótája évtizedekig volt a „Borzalom közöttünk ólálkodik” című krimisorozat főcímzenéje. Mivel a mostohaanyja és tizenhárom lánya egy füldugó gyárban dolgoztak, számukra nem volt probléma az ilyenkori otthonmaradás, de a kis gyufaárus lánynak muszáj volt minél messzebb lennie.
Egyre erősebben havazott és az önsajnálata nőttön-nőtt. Könnyei az arcára fagytak és amikor egy testes ember őt észre sem véve egy hókupacba taszította, majdnem megadta magát a sorsnak.
Ám ekkor felülkerekedett benne néhai nagyanyjától, a világ első huszonhat danos női karate mesterétől örökölt dac, és a néhai nagyapjától, az eszkimóknak is jégkrémet eladni tudó Cupák bácsitól örökölt firnyák.
Rájött, hogy az emberek az elektromosság korában már nem rohangálnak Karácsony este gyufa után, viszont azt is látta, amint csirkecombot, sertésdagadót, rénszarvas lapockát és marhafelsálat rágcsálva sétálgatnak és szuttyogva próbálják kiszívogatni a foguk közé ragadt húsdarabokat. A kis gyufaárus lány ekkor végső erejét megfeszítve letörögette a foszforfejeket a gyufái végéről és kiabálni kezdett:
- Fogpiszkálót vegyenek! Reklámáron a fogpiszkáló! Karácsonyi készlettisztítás! Fogpiszkálót vegyenek!
Hát láss csodát! Az addig szuttyogó emberek hosszú tömött sorokban rohamozták meg a kis fogpiszkálóárus lány portékáját. Egy növényvédő- és mosószereket, valamint műtrágyát gyártó burzsoá pedig az összegyűjtött foszforfejeket vásárolta meg.
Az ámult kislány röpke fertályóra alatt kerek egymillió dollárt keresett. Örömében táncra perdült volna, de elgémberedett lábai kicsúsztak alóla. Segítséget akart kérni, de a tér közben kiürült. Nem akarta elhinni, hogy egymillió dollárral a zsebében fog megfagyni és éhen halni egy ekkora város kellős közepén. Sírva fakadt…
Sírt, sírt és egyre csak sírt, ám egyszer csak észrevette, hogy a tér sarkán valaki ott felejtett egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gépet.
- Egy valódi Jumbo Jet! – kiáltotta, mert még a becenevét is jól ismerte. A géphez kúszott és beszállt. Bár sanyarú sorsa miatt az iskolában csak bukdácsolt, ám két tantárgyból, ének-zenéből és utasszállító repülőgép vezetésből mindig jelest kapott.
A gép hűtőszekrényéből kivett egy kaviáros lazacos szendvicset és egy abált pacaldarabbal megbolondítva jóízűen elfogyasztotta, majd jóllakottan beült a pilótafülkébe. A térről kivezető Hans Christian Andersen sugárutat kifutópályának használva felszállt a hószállingózásos légtérbe és boldogan dalolni kezdett. Csengő hangja – amit néhai koloratúrszoprán dédnagyanyjától örökölt, aki az Éj királynőjének áriája közben a világ összes operaházának a kristálycsillárját ripityomra törte – szóval ez a csengő hang betöltötte az étert:
Erre vágytam már oly régen,
Gépen szállok fenn az égen.
Galambraj szállt körülöttem,
De már nem, mert elütöttem!
Sálálá-lálá…
A város fölött kiszórta a gépből az egymillió dollárt, ami ezer darab ezerdolláros csomagban pottyant a hóban reménytelenül fagyoskodva üldögélő ezer darab kis gyufaárus lány ölébe. Az ámulattól tátott szájukba pedig a Boeing 747-es hajtóműve által megsütött galambok hullottak bele.
A hirtelen jött gazdagságból és a sült galamb pecsenyéből erőt merítve mind vidáman hazaszaladtak és a frissen vásárolt színes televíziójukon 3D-ben nézték a Híradó különkiadását, melyben egy Chuck Norris mintás Boeing 747-es utasszállító gép pajkos UFO-kkal kergetőzött önfeledten.
A szeretet ünnepén a földlakó együtt játszott a földönkívüliekkel. Ez volt a második legszebb Karácsony a Földön!
Aki nem hiszi, járjon utángyártott Zaporozseccel!
illusztrálva:
http://fradyendre.blogspot.hu/2012/11/a-kis-gyufaarus-lany.html | |
| 187. | [tulajdonos]: tofuhepaj :) | 2018-01-18 10:30 | | Te jó ég, hogy a tofum mennyi embert (és egy pácát) megmozgatott! Nem smafu ez a nagy hepaj! :))) | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 186. | maszat: re | 2018-01-17 19:22 | A buta képzavarokat kerülni kellene minden körülmények között.
Mindennek van helye a nap alatt.
Ez egy irodalmi oldal. Itt szellemi és vagy lelki alkotó munkának kellene zajlania, illetve ez a tulajdonosok jogköre eldönteni, belátásuk vagy ízlésük szerint, hogy mivé formálódik a dokk. Vagy koncepcióval vagy anélkül.
Mivel szerintem nem csak szellemünk van, hanem lelkünk is, ezért érzékenyebben reagálunk egy-egy szokatlan assziciációkat ébresztő, nem irodalmi, hanem szórakoztató jellegü alkotásra. De nem tudom, hogy szabad e mások nevében beszélnem. Én sok mindent átéltem és megtapasztaltam személyesen. Ez engem érzékennyé tett és ahol úgy gondolom, hogy valami rossz dolog történt, vagy hirtelen felindulásból vagy átgondoltan megpróbálom menteni ami menthető. Ehhez mások is csatlakozhatnak.. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 185. | weinberger: páca | Vati: re akció | 2018-01-17 19:11 | | Örülök, hogy alkalmam van kultúrtörténeti alátámasztással szolgálni a páca létezéséről. Kiszivárgott, hogy Speven Stielberg már világ körüli tarháló körútra indult új négy részes filmje, a SWAJ költségeinek előteremtése érdekében. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 184. | Vati: re akció | [tulajdonos]: A tofu | 2018-01-17 18:14 | Végigolvasva a Tofu c. írásod, a kissé vegyes érzelmeim szinte letámadtak. Egyrészről mert igen tetszett, de azért úgy éreztem, egy ilyen szonettnél nem árt a tökéletesre törekedni. Bár ezt nem biztos, hogy erőltetned kellene, illetve mégis kéne, még akkor is megpróbálhatnád összekaparni magad, ha az eredményt én már előre borítékolni tudnám. Nem formai kifogásaim vannak, hanem tartalmiak, a forma tanulható és látom az megy neked. Lehet, hogy hátrafelé mint a rák, de mégiscsak halad. És ez a fontos. Ellenben a tartalom az más, elég kekeckedősek a dokkosok, mindenben hibát keresnek és attól félek, ha írásod elnéző mosolyt csalna az arcukra, vagy egyszerűen csak nevetnének rajta. Egy ilyen élménytől igen óvnálak, főleg most, hogy egészséged sem tökéletes térdhajlatban, ilyenkor érzékenyebb az ember.
Akkor most a két hibáról ejtem le a szót.
Az elsőt talán sokan észre sem vették, mert bár igen kekeckedősek az itteni olvasók, akikre szokásos tevékenységük alapján pontosabb lett volna írókat írni, minthogy ők inkább verseket írnak és csak mellékes tevékenységként olvasnak. Esetleg az író–költő szerzői státusának analógiájára egyszerűbb lenne író-olvasóként megnevezni őket. Azokra gondolok, (pontosítva arra a 2727-1 szerzőre), akik felkészültségi hiányosságaikból adódóan nem biztos, hogy észrevették az első kis tévedést, ami a tofu méreteinek hibás megadásában jelentkezett.
A tofuk mérete nem hat milliméternél kezdődik, hanem hat fényévtől terjed négy kilométerig. Nem oltári nagy tévedés, de mégis bosszantó, nem lenne jó, ha valakiben a hibás adat rögzülne. Amúgy utána lehet nézni az ősi boszniai piramisok még feltáratlan barlangszakaszai falán található rovásírásokon.
A másik tévedés sem bődületes, csak annyi, hogy a tofuknak éppen a legnagyobb ellenségét felejtetted ki. Ez pedig, a páca. Annyira szörnyű lény, hogy mindig csak egyetlen egy létezik belőle a világon, mivel születése után anyukáját is felfalja. Földi ember még nem látta, egy dimenziókon kívül rekedt interferencia maradt meg csak róla, amikor is az árnyékát pillantotta meg egy kirándulócsoport, akik bár saját árnyékuktól nem ijedtek meg, de a tofu árnyékától igen, és az átélt sokktól mind a nem tudjuk hányan, teljes amnéziát kaptak. Az esemény hitelességét kvantummechanikai számításokkal sem lehet igazolni, ebből tudhatjuk, hogy az eseményhorizonton vagy már bekövetkezett, vagy ezek után fog.
Az amnéziáról már csak annyit, hogy így véd minket az emlékezetünk a negatív és rossz emlékektől, mert még mindig jobb a teljes amnézia, mint annak a látványnak a tudatában élni, hogy milyen is a páca árnyéka. Ne keress a történetről szóbeli vagy írott emlékeket, nincsenek ilyenek. Én sem így szereztem tudomást az esetről, hanem azokat az intuícióimat raktam ötödik sebességbe, amelyekkel a mai modern versek jelentését igyekszem időnként megfejteni.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 183. | Gyurcsi: vadászkaland | [tulajdonos]: A tofu | 2018-01-17 17:04 |
Szepy (Mester! Szabad nekem is így szólítanom?) előadására a tofuról, eszembe jutott egy vadászkaland.
Ezt megelőzően tisztázzuk, a tofu magyarul smafu. Kittenberger Kálmánt szólította egyszer meg valaki, újságolva, hogy új állatfajt fedeztek fel, a tofut.
Tofu? - riadt fel álmából az idős ember. - Az smafu!
No, innen ismerhetjük a magyar nevet.
- Én már tefut is lőttem! - folytatta a neves vadászíró.
A "vadász"-ról tudni lehet, hogy egy csapatépítő tréningen találták fel, amikor részegen öten akartak ultizni, kiegészítették a magyarkártya-csomagot egy plusz színnel, és így lett az ötödik ász a vadász.
Az "író" pedig a tejfeldolgozás egyik terméke, ha tinta helyett használjuk, száradás után az egyébként láthatatlan iromány UV fényben látható lesz, innen a neve. Titkosírónak mondták eredetileg.
A "tefu"-ról pedig tudhatjuk, hogy háziasítás után bérfuvarozásra használták. Sajnos a 60-as években kihalt.
Nos, az idős vadász még az ötvenes években ejtett el egy tefut.
- Emlékszem - meséli, miközben a meghatottságtól bepárásodó szemüvegét törölgeti -, hogy meghallottam, hogy nem zörög a haraszt. Csoda is lett volna, ha zörgés hallok, mert kimerült a nagyothallómban az akkumulátor. Én is kimerültem, mert egy 80Ah-s akkut kemény dolog egyfolytában cipelni. Meg is kérdeztem a vadőrt, hogy van-e a közelben egy generátor vagy aggregátor, vagy legalább egy alligátor, amelyik éppen lenyelt egy elektromos angolnát?
A vadőr válaszolt, de nem hallottam, mert mint mondtam, kimerült az akkumulátor a nagyothalló készülékemben.
Erre a vadőr leírta a választ. Némileg nehezítette a kommunikációt közöttünk, hogy ezt Braille-írással tette, mivel ő meg vak volt szegény. Így már hihetőbbé vált az a kijelentése, hogy ő még sose látott tefut.
Ekkor pillantottam meg egy magas árnyat a tisztás szélén.
- Tefu! - kiáltottam.
- Ne tegezzen! - szólított fel az illető - Nem őriztünk együtt disznót!
- Miért, mit őriztünk együtt? - kérdeztem.
- A méltóságunkat! Én például összecsináltam magam, mikor megláttam magukat puskával, de lát rajtam szégyent? Na ugye! Szégyentelen vagyok!
- Én meg hirtelen! Kapkodok itt össze-vissza, aztán közben csak ki volt kapcsolva a nagyothallóm... Még jó, hogy nem dobtam el az akksit! Repül a nagy akksi, ki tudja hol áll meg, kit hogyan talál meg...
- Ne mondja már, hogy arany az akkumulátora, jó az ólomnak is. Van másfajta színesfémje is?
- Hogyne! Réz-tulajdonosa vagyok a családi vagyonnak! Egyébként, ha ólom kell, egy pár dekát adok ingyen is, a szemed közé! - dörrentettem rá mérgesen.
Amikor hazaértünk, körbeálltak a barátok.
- Hallottuk, hogy lőttél valamit. Mi volt az?
- Egy tefu.
- Én meg láttam! - igazolt a vadőr.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 180. | [tulajdonos]: zsírmókus | h: Tofu | 2018-01-17 15:54 | | A mókusok (főleg a zsírmókusok) helyeslik a bölcs döntésedet. :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
