NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 14:55 Összes olvasás: 25023| 35. | [tulajdonos]: ... | 2015-05-16 20:40 | Nyugtalan éjszaka.Rezzen.
Bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban.- Érzem szándékát
a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül ,rémülten, utánad. - A legszentebb imákat
most elő kéne venni,
megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok
torkomban örökös-mohón ,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta.
Az Éden komposztját érleled bennem
intim- gyehenna roston, látom, atyám,
magamba nézek;
egy meg nem értett rendező
kuporogsz a félhomályban,
férgek és penész -
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek - az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk .
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem épp,
illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
s mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam -
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem - és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám!
ettem testedet, s ittam véredet
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt is, hagytam azt is
hagytam az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog.
Civilizációk nőnek, vesznek ki bennem,
beléd tiprom magamat, hagynál inkább Te engem...
, színeid rajtunk kifakultak,
bennünk a lélek avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat, látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek,
emberáradat.
Olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ
leszek a holdsugaras hajnal, ártatlanul eleven, maszatos gyerek
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát
leszek az ördög
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a kis bizalmatlanság,
penge ,éles kritika
kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák, kik tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mi mindnyájan, mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban
, és mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik-,
meghajlás.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
