NAPLÓK: Felvil.levelek (feladó:random) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 19:33 Összes olvasás: 25006| 35. | [tulajdonos]: ... | 2015-05-16 20:40 | Nyugtalan éjszaka.Rezzen.
Bugyraimba zárkóznék, de már nem
tartanak biztonságban.- Érzem szándékát
a csendnek
átnyúlni sejtfalaim közül ,rémülten, utánad. - A legszentebb imákat
most elő kéne venni,
megforgatni legalább, és úgy kiköpni, de én
valami kétségtelenül tisztát rohasztok
torkomban örökös-mohón ,
ájtatos, naiv igyekezettel már évszázadok óta.
Az Éden komposztját érleled bennem
intim- gyehenna roston, látom, atyám,
magamba nézek;
egy meg nem értett rendező
kuporogsz a félhomályban,
férgek és penész -
gyakori ön-rohasztó szertartások maradványai,
lekarmolt függönyök,
olcsó, lebuj-szerű színház egyetlen, örökké tartó darabjának jelenet-foszlányai
peregnek - az évszázados vakolat, por
és hamu, esszenciánk .
százszor újrahúzott palotád őrzöm kitartó-diszkréten, alattam
az örökkön újra-rakott gyehenna-parázs, egyszerű, ódon lábtörlő,
rojtos, üdvözlet nélküli, ám ugyanott
fordultamban, egyszer, valamit megneszeltem épp,
illanni kész, bűnös gondolat volt még csak a teremtés,
s mint ócska, oda nem illő csavart
eleresztett könnyedén a gyenge foglalat,
és pörögtem, mint spirál,
privát dimenzió tengelyébe fúrva magam -
vegytiszta és végtelen szabadulás-extázis,
lélek-keringő, örökkön-örökké mégsem - és valamennyi arcod
elmosolyodott rajta, megkönnyebbülten, ahogy azt jártam, Atyám!
ettem testedet, s ittam véredet
zúgtam rébuszaid öntudatlan, hagytam én ezt is, hagytam azt is
hagytam az embert,
magamat roskadni alatta és most
lelkemre tapadva kúszik, sajog.
Civilizációk nőnek, vesznek ki bennem,
beléd tiprom magamat, hagynál inkább Te engem...
, színeid rajtunk kifakultak,
bennünk a lélek avas , korgó psziché, mi maradt
az öntudat, látom teremtésed cinizmusának végtelen árnyalatát:
vétked, ó igen nagy vétked
töri minden léptem
korok
jönnek és mennek,
emberáradat.
Olyannyira pihennék már ,
oldozz fel
egy percre csak
míg kihűl a korbács hegyén a másik vére,
míg pislan egyet a világ
leszek a holdsugaras hajnal, ártatlanul eleven, maszatos gyerek
ki behabzsolt mindent, mi belőled megmaradt
elbűvölten hallgatom majd
élni álmukból felkényszerült halandók besült sikolyát
leszek az ördög
rugós zsebkése, ama bizonyos estékre, biztonság esetére
az a kis bizalmatlanság,
penge ,éles kritika
kinyitna a hitvány, a kócos, a beste míg üldöztetve lenne,
kinyitna a szende, lassan tengő nyomorúság, keresztre feszítetlen Jézusok,
politikusok, homokosok és kurvák, kik tudnák, hogy igazak és örökkévalóak
vagyunk mi mindnyájan, mert fülükbe súgnám
az egyetlen dolgot, mit tudni akarnak valóban
, és mennybe mehetnénk akkor mindannyian,
puha macskatalpakon szökdécselnénk végig, mezítláb
a roskatag gerendákon, oly könnyedén, csak egyik láb-, másik-,
meghajlás.
| |
| 34. | [tulajdonos]: pár kedvenc | 2015-05-03 01:56 | Alekszandr Puskin
Az élet szekerén
Megrakják néha roskadásig,
de a kocsi vígan repül:
a vén Idő ül a bakon
és hajt, hajt istentelenül.
Reggel beszállunk, nyaktörésre
készen, szívünk csakúgy röpít;
félre lustaság, óvatosság:
„Hajts,” - kiáltjuk - „az istenit!”
Délre alábbhagy a buzgóság,
a vad iram félholtra ráz;
nézzük a lejtőt, omladékot:
„Lassan!” - kiáltjuk - „hé, vigyázz!”
Estére végre megnyugodna
az összezötykölt társaság,
s próbál a vackán elaludni. . .
De a kocsis csak hajt tovább.
Szabó Lőrinc fordítása
Hermann Hesse
Mulandóság
Életem - száraz ág -
hullatja levelét.
Ó, túl tarka világ,
torkig vagyunk, elég,
torkig laktunk mi itt
étkeddel, italoddal!
Ami ma még virít,
holnapra hol van ?
Holnapra szél zörög
már barna síromon,
a kisgyerek fölött
anyja áll, mint egykoron.
Csak e szem még rám tekintsen,
csillagom e szem,
múlhat minden - múlik minden,
múlik úgyis szívesen.
Nincs más, csak az örök anya,
ki ideküldött,
s játszi kezével írja a
tünedező légbe nevünket.
Somlyó György fordítása
Stephen Crane
A tudós
Jött hozzám egyszer egy tudós
és szólt: "Jer, tudom az utat."
Roppantul örültem neki.
Együtt siettünk.
Hamar, nagyon hamar oda értünk,
ahol már nem vettem hasznát
szememnek,
és azt se tudtam hova lépek.
Barátom kezébe fogóztam,
de ő így kiáltott: "Eltévedtem!"
Tótfalusi István fordítása
Jack Kerouac
113. kórus
Felkelt, és felöltözött
és kiment és párzott
majd meghalt és bedugták
koporsóstól a sírba,
Hapsikám -
De minden tökéletes
mert üres
mert ürességében tökéletes
Mert még csak története sincs.
Semmi sem ismeri saját ürességét -
A düh nem szereti ha rohamaira emlékeztetik -
A Rombusz kifürkészhetetlen
Tanításával kezded
S ezzel is végzed egykor,
célod a starthelyed,
Nem volt versenyfutás, nem sétált
látnoki lábujj-köröm
forró szándékok Arábiáin
keresztül - meggémberedve
oda sem értél
Tandori Dezső fordítása
| |
| 33. | [tulajdonos]: Fekete-váz | 2015-05-03 01:48 | Az én bűnöm
megvált és újratervez.
Felvásárol az ördög, hogy eladjon
jött-ment isteneknek, kik majd
elhasználtan szennyes kosarukba tesznek,
hajtogatnak, vegyszereznek,míg
kikopnak az impozáns pigmentek és
lefolyik az ócska máz, míg
maradok végül, aki voltam,
a puritán fekete váz
színemig hámlottan.
A purgatórium lángnyelvei
finnyásan odébb kúsznak ha érintenek.
Mellőzött csicskás-angyalok
gumikesztyűt húznak
hogy parlagra vigyenek;
így az ördög ihlete ímhol, sehol,
de otthon vagyok, szabadságon,
és azt hiszem a semmi
a leggondoskodóbb természetű dolog a világon,
de matat egy sovány ördög, ki éhezik,
elad újra az isteneknek.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 32. | tulajdonos: re | 2015-05-03 01:44 | Kedves SzA!
Ön rosszul értelmezi ezt az idézetet ,holott abban benne foglaltatik a tény, hogy nekünk(, nekem, Patti-nek, valamint minden más értő embernek, aki netalán osztja még rajtam kívül ezt a remek megállapítást) is megvan a magunk bűnlajstroma, ha úgy tetszik, és amiért természetesen bűnhődünk is készséggel, felelősséget vállalva azokért, éppen ezért szükségtelen és indokolatlan volna/lett volna a vétkeinkért akárki mást megfeszíttetni, nemhogy Jézust......
Érdeklődését köszönöm, természetesen olvastam egynehány "bibliát", (most épp a bhagavad-gita-t,) máskülünben nem venném a bátorságot.
Egyébként íme a teljes megzenésített, "dal"-lá alakított vers-variáció, amennyiben érdekli: https://www.youtube.com/watch?v=aexS6w1kVec
Minden Jót Önnek | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 31. | sza: re | 2015-04-26 06:46 | Nem Jézus halt meg a kereszten, mert az apjátöl kért segítséget......és segitett neki
Én meg a nagyravágyás prófétája vagyok
Milyen Bibliákat olvastik, hogy "nincs bűnom" van az mundenkinek, még lehet hogy Istennek is.
Megkeseredett az ő szívve a embereket látva magakörül... | |
| 30. | [tulajdonos]: Friedrich Dürrenmatt | 2015-04-24 10:33 | Dühöngőn
Dühöngőn nyirkosan
csúsztam ki anyám testéből
sosem értettem minek
s miféle parancsra
később hunyorogtam a fényben
s gyanakvó lettem
az vagyok ma is
beérem magammal;
a világ odakinn
bizonytalan. Nem enyém.
Megfoghatatlan kegyelem
vagy épp
gonosz átok. Ki tudja.
Elszántan mindenre.
Ezért gyűjtöm a borokat
füstölöm a barnára szárított
leveleket.
Mulandóságok
csak a semmiség
maradandó.
Vidor Miklós fordítása | |
| 29. | [tulajdonos]: ... | 2015-04-23 21:44 | Ó, ha elmondhatnám nektek az egyetlen dolgot, amit tudni akartok,ha
el is hinnétek, hát költő lennék, a legnagyobb,
keresztre feszítetlen jézus,
és mennybe mehetnénk akkor mindannyian, puha macskatalpakon szökdécselnénk
végig, mezítláb a roskatag gerendákon,
mind megtalálnánk egymást ebben a sötétben is, mire odaérünk, de
most még élvezettel ha tapostok rajtam, s én rajtatok nem különben
ha egymásba botlunk szórt fényben, tömött plázák forgatagában,
pedig higgyétek el,
szeretni próbálom én magamat, s az embert
de töri minden lépés a talpamat és csak sejteni merem, hogy
van isten, hogy azok vagyunk, mi mindannyian, igazán; süket és vak istenek,
akik szórt fényben botorkálnak, egymásra taposván magukba tipornak olykor és csak mennek tovább, süketen és némán fogódzkodva mind valamibe, valaminek a szélébe,leginkább, azt hiszem és kétségbeesetten, pedig
lógathatnánk csak úgy inkább a lábunk
a karmester kalapjának karimájáról
ernyedten pislognánk ott a végtelenbe, a semmibe, mi, keresztre feszítetlen jézusok,
védtelen farizeusok ülnének köztünk, parlagon maradt messiások, politikusok ,
homokosok és kurvák,
mert örökké valók vagyunk mi mind, de ezt
sem tudnánk mert nem lenne fontos igazán
csak amúgy poszt
hallgatnánk ott saját megváltott lelkeink kórusának sikoly-zsivaját, s ahogy a hozzáértők szokták megtörölnénk néha a szemünket mert elgyengülnénk kicsit és egymásba kapaszkodván
azt mondanánk
-milyen megható történet!
ringanánk ott tovább míg valaki
elővenne ismét egy almát és minden harapásban
igen, minden egyes harapásban ugyanúgy
benne lenne és volt az isten
aztán beállna az almától megint ,
és szétesne újra, aspektusaira, rád és rám, a szomszéd
gyerekre,a szűzre, a gyilkosra,bárkire, mindenkire és itt lennénk megint, képmások lennénk,
isten arcáról folynánk le és kapaszkodnánk kétségbeesetten hogy újra összeálljunk mert tudod csak szétesett az isten, és
ez itt mind, a vérfacsaró munkás reggelek, illékony egzisztenciád, , a legújabb hűtlen szajhád, akit persze azért szerettél, mégis, mindez csupán egy baszotthosszú szombat éjszaka, valami hülye fétis és a megbocsátás, amit kérnek a keresztények érdektelen mert a megbocsátás az kritikátlan
és ítéltetve vagyon az ember, gyere, hát éljünk
és megpihenünk, egyszer, meglásd, a hetedik napon, visszakapaszkodunk, de azért tényleg tragikus hogy milyen szerencsétlen, lecsúszott fazon ez az isten, hogy újra és
újra
szétcsapja magát.
| |
| 28. | [tulajdonos]: Alig-zseton Szerelem | 2015-04-06 15:07 | Megmártóztam mindenben, hiába;
a disznók orrukkal a vályú szélére túrtak.
Miféle tekintetes úrnak volnék hát' szajhája
hogy bűneimből kizabál, aztán liliomok árnyékába bújtat
mint valami kibaszott szentet?
Rólam
az emberek azt mondják , furcsa.
Te azt mondod, nem vagyok e világra való. Persze,
jó értelemben. Szerintem gondoljuk ezt végig, rendesen,
azt is mondod, pl., magadról, hogy te sem. -
A rossz értelemben. -
"Hozzád való" - így az Isten. Én meg (már végképp nem értem)
"Most akkor melyik világra szülessünk újra, így, ketten,
melyik világra való szerelmével
a pap meg a szajha?"
Nem felel.
Egy 24 éves, túlhajszolt, passzív nő vagyok, drágám.
Egyszerű ember.
Élmunkás.
Rabszolga.
De nem számít, tudod boldogul az ember lánya
így is úgy is.
Hát mit mondjak, úgy....,minden ismert referencia szerint, könnyebb lenne,
nem tudok. Ezt
talán kissé szégyenlem, pontosabban szégyellhetem is akár,ha
így illik, ha nem akkor meg nem, nekem aztán igazán mindegy,
kihajtom a belem is, ha kell, meg se kottyan, már régen
nem is érzem.
De hogy a lényegre térjek, ne számíts tőlem nagy dolgokra,
se pénzem, se lelkem , még egy kibaszott
Supershop-kártyám sincsen,de én, Sehonnia hercegnője, csak én egyedül
kijelenthetem, hogy :
azt csinálok, amit csak akarok,
oda megyek, ahová csak tartja kedvem,
szabadon,
mert bizony
az vagyok, én
a szakadt, a kócos, a beste:
én vagyok a legjobb parti széles e világon, édes,
én vagyok a leggazdagabb király egyetlen, koldus- leánya,
mert míg fogyaszt az udvar, nekem is mindig lesz mit ennem, és emésztek,
ó, megemésztettem én már mindent mindenki helyett, fortyog a világ idebenn,
gyere
tedd ide a kezed és érezd, egyre duzzad, tágul és lüktet a világ bennem, és én szorítom, drágám,
szorítom, de nem megy, túlnő rajtam, meglásd, fel kell
falnom, könnyedén kell vennem,
habzsolni kell , mert meghalunk így is, úgyis, élni kell, ha már
ítéltetve vagyon az ember, feküdj ide hanyatt, gyere velem,
majd én
elherdállak.
| |
| 27. | [tulajdonos]: Ha már húsvét | 2015-04-06 15:00 | "Jézus meghalt valakinek a bűneiért, de
nem az enyémekért!" (Patti Smith , Gloria) | |
| 26. | [tulajdonos]: ... | 2015-02-12 22:42 | Szeretem ezt a szobát, hogy csend van.
Ez a csend az otthonom. Ez a bolondok teremtette csend.
Az ódon téglafalak hasadékaiból bújik elő, ha elmentél , rendszerint így hajnal tájban, mikor még ébredezik a város, súlyos, tohonya tagjait időnként arrébb dobálja, és recsegve ránknyílnak a szemközti lakások bágyadt redőny-tekintetei.
. Ez a bolondok teremtette csend ilyenkor kiszűrődik a falakból, körbeszaglász, mint a macska, ha hazajöttél, beleheli a szobát és nem érzed a város beszivárgó
erjedt verejtékszagát,mert ez a csend az érzékeidre terül.
Ilyenkor nyelvemre simulnak a válaszok közhelyes kérdésekre, de eltökélten hallgatok. Titkaim, igen, azt hiszem nekem még mindig titkaim vannak, előtted, méghozzá transzcendensek, magamban találtam őket pont egy ilyen reggelen, egyszer, mélyen az illúziók alatt, az első korty kávé, és a rá következő cigaretta-slukk között összegyűlt keserű nyállal a számban, a hajnal bugyrában.
Előszedem és nézegetem őket, ahogy a régi ékszereket szokás, amelyekről talán sosem fog kiderülni, mennyit érnek igazán, érnek-e legalább valamicskét, egy kisebb utazásra valót, mondjuk, mert az érték mindig csak az élmény marad, meg a tudat, hogy egyszer visszabújhatok én is a falak közé a csenddel együtt amit teremtek minden reggel, és te leszel az az egy különc, aki hallgatja. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
